Ki mint vet, úgy arat – tartja a mondás, ám egyre több gazdálkodó vallja: ki mit vet, azt (is) arat. Ők azok, akik nem a gazdaboltban vagy a hipermarket tavaszi akciójában vásárolják a hibrid vetőmagokat a kiskerthez. Szívesen vesznek részt a mezőgazdaság biológiai sokféleségét biztosító tájfajták gyakorlati fenntartásában, hasznosításában és terjesztésében.

Máthé Orsolya: A sokféleség a kulcs az alkalmazkodóképességhez

Csodakörnyék a Mátra és a Bükk között félúton húzódó dombvidék, ahol két hegység találkozik össze. Erdő váltakozik a legelővel, van kaszáló és patakvölgy, éppen csak tengerpart nincsen. Igazi mesevilágot rejtenek a lankák.

Az Eger melletti kis faluban, Bátorban élő Máthé Orsolya a növények, gombák és szaporító magok jó ismerője, e hasonló érdeklődésűekből álló közösségek egyik meghatározó tagja, keze alatt majdnem 5000 négy­zetméteren úgynevezett per­makultúrás önfenntartó gazdaság virágzik.

– Jöjjenek csak be! Ne ijedjenek meg a rendetlenségtől, még sehol sem tartunk a ház felújításával. Apránként kerül a helyére minden – fogad minket az egykori biológia–kémia szakos tanár. Az úton bicikli kattog-csattog, mielőtt elhaladna a ház előtt, a gumicsizmás kerekező őszinte szívélyességgel üdvözli vendéglátónkat a kerítésen túlról. Hamar kiderül, hogy aki eltekert előttünk, Boros Gábor, a helyi „magos” szerveződés, a Banya-tanya Alapítvány elnöke – az állataihoz igyekezett.

– Íme, a munkaterületem – kerülünk beljebb a régi vendégszobába, ahol a múlt századi módit őrző, festőhengerrel dekorált falminta igazi nagymamahangulatot teremt. A szekrények, polcok és a hatalmas íróasztal mind-mind magokkal teli, gondosan feliratozott befőttesüvegeket, kertészeti szakkönyveket rejt, mellettük sok-sok év kertészeti, növénytermesztési tapasztalatait tartalmazó mappák sorakoznak.

– Ezeket a magokat most fogom szelektálni a vetéstervhez: mit, mikor és hova vessek. A 19 év alatt, ami­óta ezzel foglalkozom, kiderült, mi az, amivel itt, Bátorban, a „sarkvidéki hidegben” tudok dolgozni, és mi az, amivel nem. Iszonyatosan változik minden, nemcsak a klíma, az igényeink is. Nekem nagyon nagy biztonságérzetet ad az, hogy el tudom magam látni szaporító magokkal.

A „sarkköri vályogban„ őshonos növény máshogy él az alföldi homokban. Fotó: Németh András Péter

Azt is felvállaltuk az alapítványunkkal, a Banya-tanyával, hogy minél több olyan, akár régi, akár újabb fajtát meghonosítsunk a kertjeinkben, amilyenek az egyre szélsőségesebbé váló időjárással is jól elboldogulnak. Aztán majd osztogatjuk ezek szaporítóanyagát a tapasztala­tainkkal együtt. Az ipari mezőgazdaság nagyon sérülékeny az óriástáblákkal és a tömegtermeléssel. A sokféleség lenne annak a kulcsa, hogy alkal­mazkodó­ké­pe­seb­bek legyünk mi is meg a kerti növényeink is.

Az íróasztalon hatalmas fehér borítékok hevernek, a GLS-futár hoz­ta: magmintákat rejtenek, melyek a tápiószelei génbanktól érkeztek.

– Egy listáról válogattam, amelyiken elsősorban a Kárpát-medencében gyűjtött tájfajták, helyi populá­ciók és régi, köztermesztésből kikerülő magyar fajták szerepelnek. A küldött génbanki minták GMO-mentes, csávázatlan, nem fémzárolt szaporítóanyagok. Az előző évekhez hasonlóan idén is egy személy egyszerre maximum 10 tételt igényelhetett, és tételenként maximum egy-egy magcsomagot tehetett kosárba.

Mint a legtöbb kolléga, Orsi is egyszerre több „kalapban”, azaz magosszervezetben aktív. Az országos génbank Kárpát-medencei programjában a kezdetek óta részt vesz, kéri, válogatja, kísérletezik és osztogatja a magokat. A Banya-tanyával 13 éve szerveznek magbörzéket, ami egy igazi közösségi osztogatás és cserebere.

Ezenkívül tagja a négyesi székhelyű Magház Egyesületnek, melynek tagjai szintén a régi fajták vagy tájfajták szaporítóanyagait használják, tartják fenn, és tudásukkal együtt egymással megosztják, legyen szó szántóföldi, zöldség-, dísz-, gyógynövényről vagy gyümölcsről. Végül, de nem utolsósorban néhány éve mindannyian részt vesznek egy külön on-farm-tesztelési programban, amelyet szintén a Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központ szervez.

A termesztés módja összehangolt, csakis ökológiai gazdálkodási módszerekkel, vegyszermentesen termeszthetők a szaporítóanyagok. Fotó: Németh András Péter

A termesztés módja összehangolt, csakis ökológiai gazdálkodási módszerekkel, vegyszermentesen termeszthetők a szaporítóanyagok. Bár Orsi párja kis traktorral, kapával bevállalta a gépi munkákat, egyre kevésbé mozgatják a talajt, igyekeznek a termőföld szerkezetére is vigyázni. Amikor megvették a 4000 négyzetméteres földet, négy évvel ezelőtt még az itt szokásos módon, gyomirtóval, műtrágyával „művelt” kert volt, azaz itt egy gilisztát sem lehetett találni akkoriban.

Azóta talajtakarással, növényi levekkel és egyéb természetes módszerekkel sikerült elérni, hogy ismét van élet a talajban.
Vajon mi fontosabb, a tájjellegűség vagy az őshonosság? – teszem fel a kérdést, miközben próbáljuk a kertre nyíló kapun kívül marasztalni a két kutyát.

– Ez utóbbi érdekes kifejezés. Nem is tudom, melyik az a növény, amelyik botanikailag bizonyíthatóan őshonos lenne. Azt viszont elmondhatom, hogy mind a Banya-tanyával, mind a Magház Közösséggel nagyon szeretjük a tájjellegű dolgokat: 10 év folyamatos kivetéssel és kiskerti szelekcióval nevezhetünk egy növényt tájfajtának. Például, ha én kaptam 15 évvel ezelőtt egy paprikamagot Budapestről, és 15 évig folyamatosan vetettem és itt szelektáltam, akkor azt már nevezhetem bátori paprikának. De ez ettől még nem lesz őshonos.

Máthé Orsi imád kísérletezni egzotikumokkal is! Arra azért vigyáz, hogy özönnövényt ne csináljon példának okáért a tomatillóból vagy a földi cseresznyéből. A lampionvirág ehető változata olyan jól érzi magát a bátori kertben, hogy már önvető, a Gizgaz-sétákat is tartó növénytermesztőnek nem is kell palántát nevelnie: egy-két mag minden szezon végén bekorhad a talajba, és tavasszal egész biztosan kibújik belőlük csokrosan a palánta.

Dokumentálják az adott fajták tulajdonságait. Fotó: Németh András Péter

Nemesítők mozgalma

A génbankban tárolt tájfajták visszahelyezése eredeti termesztési körzetükbe, ez a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ 2018-ban létrehozott on-farm-hálózatának célja – ismertette a program lényegét Hegyesi József, a központ koordinátora.

– Az országos hálózat jelenleg 20 gazdálkodóból áll, akik a saját tájegységükből származó tájfajták felszaporításán dolgoznak annak érdekében, hogy ezek a köztermesztésből régen kiveszett fajták mielőbb visszatérhessenek a földekre, illetve az emberek asztalára. A génbank mellett ezek a gazdálkodók alkotják a génmegőrzés második pillérét.

Hogy jobban értsük, mi is e nemes, mi több, nemesítő tevékenység lényege: ha egy Bátorban begyűjtött bab magját Tápiószelén vetik el, és arról fognak újra vetőmagot, az a „sarkköri vályogban” szocializálódott növény a száraz, homokos Alföldön valószínűleg másképp fog viselkedni. Más betegségeket kaphat meg, a terméshozam is eltérhet. A szerződéses együttműködés keretén belül egy-egy gazdálkodó 5 helyi tájfajta fenntartását, illetve felszaporítását vállalja, dokumentálva az adott fajta tulajdonságait, valamint a termesztése során szerzett tapasztalatokat.

A szaporítóanyagokat kivetik, írásban és fotóval dokumentálják a növények fejlődését, figyelik a betegségeiket, és azt is feljegyzik, hogy mire tudták felhasználni. Hiszen például a paradicsomnál nem mindegy, hogy az csemegének, berakónak, lének vagy inkább lecsónak ideális.

Vagy ott van az amaránt, ez a közép-amerikai gabonanövény. Vigyázat! Nem gabona, tehát nem fűféle, hanem a mi disznóparéjunk testvére, ami csodálatos fehérje- és ásványianyag-tartalmú szemeket ad. Ha jól érzi magát, akkor kiirthatatlan egy kertből, és nagyon egyszerű csépelni, tisztítani.

– Ő például ismerős fajta? – A tétova nemre lelkes botanikai magyarázattal szolgál vendéglátónk. – Ez a szegletes lednek vagy lapos borsó. Nagyon-nagyon ősi borsónk, úgy néz ki, mintha összetapsoltunk volna egy kis szemű borsót. Őt például még 2006–2008 körül kaptuk a génbanktól.

Egy Eger környéki tájfajta csomagot kértünk külön a Banya-tanyának az akkor még Agro­botanikai Intézettől, azóta termesztjük, osztogatjuk. Zseniális kis pillangós növény, pontosan ugyanazok az igényei, mint egy átlag borsónak. Igaz, hogy egy hüvelyben két-három szem van csak, de zölden és szárazon is használható. A kertemben nem az a lényeg, hogy ősiek legyenek a növények, hanem a sokféleség.

Felszínre tört a piros árvacsalán…Fotó: Németh András Péter

Egy pályázat miatt nemrégiben összeszámolta, hányféle paradicsoma is terem: 85-ig jutott. Nagyon szereti például az egykor génbanki magmintából felszaporított Bózsvait: a piros paradicsomnak háromszögletű a termése, és rendkívül ízletes.

– Szintén génbanki forrásból van a Ceglédi sárga paradicsomom: öklömnyi méretű sárga gömb és nagyon finom, nagyon ellenálló. Egy magbörzés szerzemény a datolyaparadicsom: amellett, hogy rengeteg apró, pici, datolya formájú termést hoz, túlnövi a megbetegedéseket, azaz megbetegszik, de kinövi, és terem tovább. És hát az érdekességek, a feketék, a zöldek, a tölteni való, a csillagocskás, rengetegféle változat van. Jó ezekkel játszani.

Vajon miért nem kedveli ez a közösség a hibrid vetőmagot? Máthé Orsi azt vallja, a hibrid tökéletes, ha valaki eladásra termeszt, mert arra alakították ki, hogy szép legyen, finom legyen.

– Tényleg csak egyetlenegy gondom van ezzel a módszerrel, hogy a vetőmagja már nem lesz fajtaazonos. Vissza tudom vetni, de valószínűleg már nem a szülői tulajdonságok fognak előjönni. Lehet, hogy finom lesz, de kicsi és beteg. Lehet, hogy nagy lesz, de nem finom. Nem a „saját gyermekem”.

Máthé Orsolya 2008-ban egy maroknyi perma­kultúrás közösséggel szervezett először magbörzét – akkor még azt se nagyon tudták az emberek, miről is szól ez. Jöttek a kis pénztárcájukkal, hogy milyen mag kapható, és csak lassan értették meg, hogy ez cserebere, nem pedig üzlet. Majd elterjedt ez a gondolat, egyre több gazdálkodó közösség szervezett már maga is hasonló eseményt. Mára országos népszerűségnek örvend. Egy-egy magbörzén igazi kincsekre lehet bukkanni.

Máthé Orsolya, a növények, gombák, magvak szakértője magát tréfálkozva gizgazológusnak nevezi. Fotó: Németh András Péter

– Van egy paprikám, amit még a nagymamám testvérétől kaptam. Most tavasszal közzétettem egy felhívást, hogy szívesen fogadok hasonlóan régi fajtákat. Érkezett is több különlegesség, például Nyíregyházáról egy fokhagymagumó – az ismeretlen fiatalember, aki beküldte, a dédszüleitől örökölte. Már hajt, majd őszre megmutatja magát.

A bátori gazdaság ténylegesen is az önellátásról szól. Amit megtermelnek, nem árulják, helyette feldolgozzák, felhasználják, vagy pedig, ha fölösleg adódik, akkor az ismeretségben el tudják cserélni. Orsiéknak nincsen állatuk, így a Banya-tanya elnöke, a gumicsizmában, bicikliről ránk köszönő Boros Gáborék adják a tejterméket, amiért befőtteket vagy fermentált savanyúságokat kaphatnak.

– Fontos, hogy az ember tudjon úgy bánni a saját igényeivel, hogy azok tényleg csak a természetes igények legyenek. Bár nagyon jó dolog utazni, a kert mellől nehéz elmozdulni. A gombásztanfolyamok a nagy nyaralásaink. De ahogy elengedtem a megfelelési kényszereket és kötelező kapaszkodókat, a lehetőségek is megtaláltak.

Például az Iskolakertekért Alapítványnál több éven keresztül kertészeti mentorként segítettem a környékbeli pályázóknak, a Heves megyei Bródy Sándor Megyei Könyvtár szervezésében előadásokat tartok a kis falusi könyvtárakban a természetes kertelésről, a háztartásban használható egészséges praktikákról. Másik nagy szerelmem az ehető gyógyító növények és gombák világa. Ahogy magamat szoktam definiálni: igazi gizgazológus vagyok.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.