A már csaknem egy éve tartó járvány alatt sokunknak át kellett gondolnunk a mindennapokat, hogy a karantén idején mivel foglalkozzunk, mi az, ami feltölt, előrevisz.

Ökotudatosság és kézművesség egysége

Terman Beáta születésétől fogva a kis Nógrád megyei faluban, Alsópetényben él. Ez nagyban befolyásolta a környezete iránti szeretetét, mely végül is biológia, majd környezetvédelem szakos tanári pályára vitte.

Gyermekei megszületése után egyre többet foglalkozott kézműveskedéssel, először iskolai keretek között, majd a faluközösség javára is. Mindehhez az alsópetényi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat képviselőjeként hosszú éveken át hozzájárulhatott.

Terman Beáta kézműves termékei a környezetvédelem jegyében születnek. Fotó: Családi archívum

– Szerencsés vagyok, hogy nem munkaként, hanem hivatásként élhetem meg a tanítást. A minket körülölelő világ csodáinak megismertetése, a környezetünk iránti érdeklődés felkeltése és a védelmére törekvés a gyerekek számára is érthető, szerethető, követendő példa. Ez a hitvallásom, ami minden vonalon hajtóerő.

Miként Bea meséli, az alkotás, az újrahasznosítás mindig is a mindennapjainak része volt. Így merült fel benne a gondolat, hogy készíthetne olyan tárgyakat, melyek mások számára is örömet okoznak, s nem mellékesen anyagi segítséget is jelenthetnének.

Hamarosan körvonalazódott egy vállalkozás terve, melynek fő mottója az újrahasznosítás lett, olyan termékek előállítása, melyekkel mások figyelmét is felhívja a fenntarthatóság fontosságára. Így született meg a Zsályaportéka.

– A fából készült tárgyak nagy részénél növényi motívumok – virágok, indák, levelek – közvetítik azt a szépséget, ami számomra is olyan sok örömet jelent. Alapanyagként főként mentett fákat, egyutas raklapokat, már felhasznált és kidobásra ítélt faanyagokat használok, továbbá természetes alapanyagokat, mint például fűzvesszőt, gyapjút.

Azokat a festékeket, lakkokat, olajokat, viaszokat keresem, melyek garantáltan környezetbarátok, s a velük kezelt tárgyak akár a babaszobában is elhelyezhetők.

Bea termékpalettája állandóan változik, bővül… Fotó: Családi archívum

Az ihletet, ahogy a legtöbb fával dolgozó művész esetében, Beánál is mindig a faanyag adja.

– Látom, hogy a fa színe, mintázata, görcsei milyen további motívumot, színeket kívánnak, engednek meg. Nagyon szeretem a pasztellárnyalatokat, sokszor használom a számos otthonba beilleszthető krémszín és a törtfehér alapokat.

Bea termékpalettája állandóan változik, bővül, ennek következménye, hogy a lakás néha áthatolhatatlan dzsungel a már készleten lévő termékek felhalmozása miatt. Munkájában asztalos párja is segíti, így folyamatosan hatnak egymásra, ami újabb és újabb terveket, termékeket eredményez.

Készültek már mindenféle kulcsnak, törülközőnek vagy épp ékszereknek való tartók, polcok kisebb-nagyobb méretben, az évszaknak megfelelő, sokszor uszadékfa alapú dekorációk is.

A fából készült tárgyak nagy részénél növényi motívumok – virágok, indák, levelek – közvetítik azt a szépséget, ami számomra is olyan sok örömet jelent- mondja az alkotó. Fotó: Családi archívum

Bea munkakedvét az utóbbi hónapokban sajnos nagyban befolyásolta a vírus. A Covid végigsöpört a tanári karon, s bár neki nem volt magas láza, nem is köhögött, viszont eddig még soha nem tapasztalt tüneteket észlelt: érintésre bőrfájdalom, a szaglás és ízérzékelés teljes elvesztése, s egy furcsa „testen kívüliség”, mintha nem uralná a mozgását, gondolkodását.

– A legnehezebben a mérhetetlen fáradtságot viseltem, ami nem pár napig, hanem hosszú hetekig tartott. Három hónappal a fertőzés kimutatása után még most is szinte naponta vissza-visszatérnek. Alig érzek illatokat, a gyümölcsökét például egyáltalán nem ismerem fel. Lelkileg is megviseli az embert a betegség, aggódom a hozzátartozóim miatt, nehogy megfertőzzek bárkit is. Édesanyám 75 éves, szerencsére nem kapta el tőlem a vírust.

Bea a felépülése utáni időkre ugyanúgy tele van tervekkel, mint annak előtte. Álma egy műhely, hogy ne a konyhaasztalon vagy a szoba szőnyegén térdelve kelljen dolgoznia.

– Remélem, a jövő engedi a vásárokat is. Nem fiatalon kezdtem a vállalkozást, 50 éves vagyok, így ez komoly kihívást jelent. El is kell adni a portékát, számomra ez a legnehezebb. Webboltban is gondolkodom, elsősorban a már elkészült termékek kerülnének fel.

Terman Beáta. Fotó: Családi archívum

Rendelésre dolgozni sokkal nehezebb: vajon megfelelünk-e az elvárásoknak, sikerül-e a mások által megálmodott harmóniát formába önteni? Valójában az tart fenn és visz előre, hogy mások számára is tudok örömet okozni, miközben új lehetőséget adok egy már leselejtezett, teljes pusztulásra ítélt egykori élőlénynek.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.