Pótolhatatlan a veszteség

Volt egyszer egy nagyon szép délutánom, amikor megismertem Pataki Mátyást és családját a Szeged melletti Újszentivánon.

Az újságíró sokszor találkozik nagyon értelmes, befutott, szakmai sikereket elérő emberekkel, de ő mindezek birtokában is más volt: példátlanul mély alázattal beszélt a világáról, képzőművészeti munkáiról, körbevezetett a ház udvarán, megmutatta az égetőkemencét, csempéi motívumait, a készítés folyamatát, ahogy színes mázfelületet égetnek rá, majd vissza­an­ti­kolják, kőbalzsamozzák.

Mesélte, hogy legújabb mintájuk ihletője egy száz éve épült szegedi ház erkélyének öntöttvas felülete volt. De vannak japán tech­nikával rakuzott csempéi is: ezer fokon kiveszik a csempét, egy avarral bélelt gödörbe teszik, majd falevelekkel borítják be, és a redukciók izgalmas felületeket hoznak létre.

Megmutatta a házban, az emeleti falon a kedvenceitől vett-kapott grafikáit, megsimogatta kezével az építkezések romjaiból megmentett százéves ablakkereteit, előhúzta a fiókból a zsebóráit, majd bemutatott a szüleinek, munkatársainak, aztán az ud­var közepén megterített asztalhoz invitált. Mindenki ott ült, emlékszem, halat ettünk.

Adott egy szép nagy, óceánkék-türkiz mintás csempét, a hátoldalára odaírta: Kedves látogatásod alkalmával barátsággal. Igen, közös értékrendeket, mondanivalókat, Hrabal és Menzel világát felidézve úgy mentem el tőle, mintha évek óta ismertem volna. Ha arra vezetett utam, s ha tehettem, mindig beköszöntem hozzájuk.

És most végtelen szomorúsággal azt kell írnom, hogy elhunyt Pataki Mátyás iparművész. Jönnek az életrajzi tények, mint hogy 1969-ben született Budapesten, majd Szegeden érettségizett. Szobrásznak készült, de ezüstműves lett az Állami Pénzverdében. Később az Iparművészeti Főiskolán tanult, majd 1997-ben a Magyar Iparművészeti Egyetem fémműves formatervező szakán egyetemi diplomát szerzett.

Diplomamunkája egy forgóköves monolit ékszerkollekció tervezése volt, amelyet a Magyar Iparművészeti Múzeum a kortárs gyűjteménye számára megvásárolt.

A régi kézműves csempekészítő technikák kutatásával, kerámiaburkolatok tervezésével és kivitelezéssel 2004-ben kezdett foglalkozni. Megalakította a Pataki Tiles manufaktúrát, ahol kis szériában készítenek kézi vetésű, kézi préselésű csempéket, épületdíszítő elemeket.

Érdeklődése középpontjába kerültek a középkori kerámiamozaikok és a kézműves mór „zeliz” mozaikok, és nagyon izgatta a hazai kerámiaburkolatok formakincsének feldolgozása is. Az angol műemlékbizottság 2009-es szakvéleményében a stúdiója által készített intarziás csempéket találta megfelelőnek a yorki All Saints-templom padlóburkolat-rekonstrukciójához.

Innentől fogva munkáik egész ­Európában ismertek lettek, de a világ más pontjaira is rendszeresen szállítanak. Pataki-féle csempe található több londoni hotelban, étteremben, de toscanai szállodákban és villákban is. A stúdió idehaza is részt vett műemlék épületek pad­lófelújítási munkáiban, borospincék, kandallóbelsők burkolásához használják fel kézműves kollek­cióját.

Tíz-egynéhány éve Budapestről költöztek a Szeged melletti Újszentivánra. Patakiék bemutatkoztak a polgármesternek, s elmondták, szívesen segítenek értékmentésben, arculatformálásban. Nyílászárók cseréjekor ne műanyag ablak legyen az új, hanem inkább fa, és maradjanak meg a szép szellőzők, stukkók.

A művész halálával magas színvonalú munkában kitartó, ötleteiből kifogyhatatlan, emberségében pótolhatatlan fiatalembert vesztett most el a hazai keramikusszakma. Manufaktúrája folytatja a munkát, azt, amelybe Mátyás annyi erőt és értéket tett.