Séta a Lánchídon

– Milyen a viszonya a születési helyével, településével?

– Budapesten születtem, a fővárost szeretem is meg nem is. A város lenyűgöz, de a nagy forgalom zavar, főleg, ha az ember rohan A-ból B-be. Amikor futóversenyt tartanak, és városrészek vannak lezárva, az a legjobb, mert nincsenek autók. Legutóbb egy ilyen alkalommal az autóforgalom helyén a Lánchídon sétáltam át. Felejthetetlen volt.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– Geológus akartam lenni, ezért állan­dóan a földet túrtam. Nagy kőzetgyűjteménnyel rendelkeztem. A nagyapám ezermesterként a fa megmunkálásában kiváló volt, faragott, és ácsmunkát is végzett, ezért a szerszámait elcsentem, és én is próbálkoztam velük. Ha tehettem, mellé szegődtem játszani, figyeltem, hogy mit csinál.

– Kedvenc könyve?

– Fantasyrajongó vagyok, a Riyria-krónikák a kedvenc sorozatom. A már nagyon sok részes sorozat két fickóról szól, akik rossz időben rossz helyen találták magukat. Royce Melborn, a hétpróbás tolvaj és kardforgató társa, Hadrian Blackwater Riyria fedőnéven cselszövő nemesek veszélyes és lehetetlennek tűnő megbízásait vállalja el, amivel messze földön hírhedté válnak. Alig várom, hogy az újabb könyv kikerüljön a nyomdából, és végre olvashassam.

– Milyen zenét szeret?

– Elég retrós vagyok, ha lehet így fogalmazni. Hallgatom a nagyfiam és a barátok zenéit, az őrült amerikai rapet. Szécsi Pál, Apostol, Bikini, R-GO, Első Emelet, azt se tudják, hogy van ilyen. Én pedig ezeket a zenekarokat szeretem.

– Példaképei voltak?

– Papp Laci mind emberileg, mind a sportolói karrierjét tekintve. Háromszoros olimpiai bajnok, edző, sportvezető. Kitűnő ember volt.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– Elsősorban saját magammal. Kicsit antiszociális vagyok. Persze a barátaimmal is, hogy mélyenszántó gondolatokat cseréljünk. Megvallom, hogy nem szeretem a felszínes beszélgetéseket, azok nagyon lefárasztanak engem. Ha valakivel lehet komolyan filozofálni, mélyebb érzelmekről beszélni, azokkal szívesen tárgyalok… És elbeszélgetnék édesanyámmal, ha még élne.

– Mindenkiben megbízik?

– Nem. Sőt, egyre kevesebb ember az, akiben megbízom.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe? Itt az ideje, hogy el is mesélje!

– Ó! Kellemetlen, kényelmetlen helyzetbe sokszor kerültem már, nyilvánvalóan nem is szeretném mindegyiket elmondani. Nézzük csak… Autóban ültem, és valaki bemutatott. Utánamentem, kinéztem az ablakon, s azt mondtam neki, hogy ne mutogasson, mert orrba verem. Azt el is hiszem – mondta ő. És akkor kezdtem kényelmetlenül érezni magam, hogy miért mentem bele ebbe a hülyeségbe. Megmondom őszintén, ahogy öregszem, egyre nyugodtabb vagyok, és jobban el tudom viselni az emberek hülye­ségeit. Sajnos idehaza az irigység népbe­tegség.

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– Jelenleg semmit. Az edzői szakmát tanulom folyamatosan. Az utánpótlás neveléséhez van zsigeri adottságom, elég jól szót értek a gyerekekkel. Megpróbálom letenni a szakedzői diplomát. Eddig vagy nem volt időm rá, vagy kiköltöztem Németországba, vagy túl sok volt a feladatom, most ezt szeretném végre megszerezni, s aztán jöhet a nyelvtanulás.

– Gyűjt valamit?

– Már nem. Túl vagyok a bélyegen, ásványon, tengeri kagylókon, csigákon.

– Szokott felesleges dolgokat vásárolni? Mondjon egy példát!

– Igyekszem felesleges dolgokat nem vásárolni. Azért előfordul, hogy a gyerekeimnek felesleges tárgyakat veszek, s az idő bebizonyítja, tényleg feleslegesek.

– Kedvenc helye a világban?

– Inkább azt mondanám, hogy van egy bakancslistám. A Tűzföld Chilében vagy Argentínában, leginkább mindkettőben, Izland és Új-Zéland.

– Kedvenc helye Magyarországon?

– Balatonfüred közel áll a szívemhez. Nyáron mindig leköltözik oda a családom.

– Mi a kedvenc sportja?

– Nyilván az ökölvívás.

– Az okostelefonja mely funkcióit használja?

– Telefonálás, e-mailezés, Messenger, Instagram, Facebook, SMS. Mindent onnan intézek, és fényképezni is szoktam vele.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-kockát?

– Nem tudom kirakni.

– Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Inkább arról beszélnék, hogy milyenek a magyarok külföldön. A magyarok, ha külföldre utaznak, nagyon tudják szidni az országot. De aztán hazamenekülnek mégis.

Erdei Zsolt „Madár” ökölvívó, 2000-ben kezdte profi pályafutását az Universum Box-Promotion versenyzőjeként. A hamburgi klub színeiben több mint öt évig volt a WBO félnehézsúlyú világbajnoka, később a WBC cirkálósúlyú világbajnoki övét is elhódította.