Szentek, boldogok vigyáznak rájuk

Húsz éve tart a festmények iránti szenvedélye. Gyűjteményében főként vallási témájú alkotások, értékes szentképek találhatók, ami országos viszonylatban is egyedülálló. Mindegyik darabnak külön története van, tulajdonosa órákig tud mesélni róluk. A bajai Bagényi László nekünk is megmutatta a kincseit.

Lakóhelyem2021. 01. 06. szerda2021. 01. 06.

Kép: Bagényi László szentkép-gyűjtő Baja 2020.12.03 fotó: Németh András Péter / Szabad Föld, Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

Szentek, boldogok vigyáznak rájuk
Bagényi László szentkép-gyűjtő Baja 2020.12.03 fotó: Németh András Péter / Szabad Föld
Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

Mintha csak egy lakásmúzeumban járnánk. Bármerre tekintünk a bajai házaspár, Bagényi László és Markos Gabriella otthonában, mindenhol festményeket látunk a falon. Szép számmal találhatók Szűz Mária-porcelánszobrok, szenteltvíztartók, feszületek és más néprajzi tárgyak is.

A földszinti szobákat ellepte a gyűjtemény, olyannyira, hogy egy csomó képnek már nem jutott hely. De mivel elkezdték felújítani a padlásteret, ott majd azok a műalkotások is elférnek, amelyeket eddig raktározni kellett. Húsz év alatt vált ilyen tekintélyessé a kollekció, csak festményből több mint kétszáz van, leginkább vallási témájúak.

Figyelemreméltó, különleges anyag jött össze, amely az országban is egyedülálló. Néha bekopogtat a kapun egy-egy érdeklődő, hogy szeretne körülnézni, és tavaly tavasszal kiállítást is rendeztek a városban a privát galéria legszebb szentké­peiből.

– Nagyszüleim, szüleim hívő emberek voltak, gyerekkoromban én is jártam templomba, de ennek semmi köze nincs a szenvedélyemhez – szögezi le beszélgetésünk elején Bagényi László, mert előfordult már, hogy félreértették a szándékait.

– Semmi tudatosság nem volt bennem, hogy szentképeket akarok gyűjteni, egyszerűen elvarázsolnak, misztikusak. Hogyan kezdődött? Egy építkezésen dolgoztam, ahol a tulajdonossal beszélgetve kiderült, hogy őrizget néhány régiséget. Láttam egy ezüst gyertyatartót, amit végül megvettem tőle egy ezresért. Gondoltam, megmutatom egy helybéli régiségkereskedőnek, mégis, mennyit ér­het.

Az üzletember nyilván nagyobb értéket láthatott benne, mert azonnal felajánlott érte tízezer forintot. Ahogy nézelődtem nála, megakadt a szemem egy gyönyörű olajfestményen, amely Máriát ábrázolta a Kisjézussal. Szinte megbabonázott, nem hagyhattam ott. Lényegében cseréltünk, mivel ugyan­annyiért árulta a képet, mint amennyit nekem fizetett volna az ezüstért.

László attól kezdve hetente többször is benézett az antikvitásokat kínáló kereskedésbe, és mindig talált kedvére való festményt. Böngészett az ócskapiacokon is, de mint mondja, a szocialista múlt relikviáinak túlkínálatában egyre ritkábban lehet kifogni értékesebb szentképeket. Ismerősei, barátai is szólnak, ha valamilyen különlegességről van tudomásuk.

Az interneten pedig végtelenek a lehetőségek, újabban itt találja meg a számára kedves darabokat. Olcsón jót venni – ez lebeg a szeme előtt. Ötvenezer forintig szokott elmenni a licitálásban, de ha valami nagyon megtetszik neki, vagy különösen ritka példányra talál, akár pár százezer forintot is kifizet érte.

Mindegyiket megtartja, eszébe sem jutna üzletelni velük, távol áll tőle a kereskedői szellem. Azt sem szokta számolgatni, mennyit költött eddig a hobbijára, bizonyára maga is meglepődne a végösszegen. Abbahagyni úgysem tudná, hiába kérné tőle bárki is.

Minden képnek és tárgynak megvan a maga története. Fotó: Németh András Péter

– Sok minden megváltozott a régiségek piacán. Emlékszem arra, hogy a parasztházakban mennyi értékes tárgy volt, a tisztaszoba falán Mária és Jézus színes olajnyomat festménye lógott, a komódon házi oltáron feszület, porcelánszobrok, szentképek, imakönyvek sorakoztak. Ahogy meghalnak az öregek, ezek is eltűnnek.

Mesélte egy ószeres, ha hagyatékot ajánlanak fel neki, ki sem megy a helyszínre, mert alig talál értéket. Hol vannak már a parasztbútorok?! A míves kidolgozású tárgyak?! Napjainkra minden uniformizálódott, a fiatalok megelégednek a csupasz falakkal, csak legyen plazmatévé – vélekedik Bagényi László, aki egykoron mezőgazdasági technikumot végzett és a rendszerváltásig középvezetőként dolgozott egy bajai szövetkezetben, most pe­dig egy olajos magvak pörkölésével foglalkozó cég munkatársa.

Felesége pedagógus, fiuk és lányuk már felnőtt. Mindketten becsülik az értékeket, szeretik a szépet. Barátaik közt tartják számon a soltvadkerti cigány kártyavetőt, Sztojka „Kalapos” Zolit, aki ugyancsak megszállott régiséggyűjtő, neki is tele van a szobája szentképekkel, többször jártak már nála „tapasztalatcserén”.

Sokáig maradunk még a bajai házban. Vendéglátóink képről képre kalauzolnak bennünket. A vallási témák igen változatosak, a Jézus születését ábrázoló ötven-hatvan festmény közül kitűnik a Szent József a Kisjézussal, ami eltér a megszokott Mária a Kisjézussal tematikától.

Értékesek a bajai apáca, Kákonyi Konstantina munkái, Bihari Emma légies festményei, valamint a híres bajai művészek, például Nagy István, Éber Sándor, B. Mikli Ferenc, Weintrager Adolf képei.

Hogy melyik a legkedvesebb? László hosszan elgondolkodik. Egy kétszáz éves Mária-képet nevez meg – és már meséli is megtalálásának történetét.

Ezek is érdekelhetnek