Szerencsés pillanatok, küzdelem a célokért

13 plusz egyes kérdéssorozatunk vendége ezúttal Csík János, zenész, énekes.

LakóhelyemBorzák Tibor2021. 06. 01. kedd2021. 06. 01.

Kép: Kecskemét, 2011. február 28. Csík János zenész. Fotó: Ujvári Sándor

Szerencsés pillanatok, küzdelem a célokért
Kecskemét, 2011. február 28. Csík János zenész. Fotó: Ujvári Sándor

1. Melyik születésnapja a legemlékezetesebb?

– Tizenkilenc éve, pont egy hónappal a születésnapom előtt, 2002. november 29-én súlyos balesetet szenvedtem, amit valamiféle isteni csoda révén sikerült túlélnem. Az a második születésnapom. Hosszú idő kellett a felépüléshez, fizikailag és lelkileg gyökeresen megváltozott az életem. Szinte mindegyik végtagomat csavarok tartják össze. Régebben fejjel mentem a falnak, a balesetem óta azonban sokkal megfontoltabb, visszafogottabb vagyok. A zenében csupa jó dolog történt velem, pedig az is kérdéses volt, tudok-e még egyáltalán hegedűt fogni a kezembe.

2. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?

– Nem hinném, hogy lenne ilyen. Nem biztos, hogy mindig okosan döntöttem az életemben, de igyekeztem a legjobb döntést hozni, és leginkább sikerült. Amikor itt akartam hagyni az országot, mégis inkább maradtam. Amennyiben nem lépek ki a Honvéd Együttesből, sosem jön létre a Csík zenekar. Sok múlik azon, hogy észreveszi-e az ember a felkínálkozó lehetőségeket, illetve képes-e küzdeni a cél­jaiért. Semmit nem adnak ingyen, még a szerencsés pillanatokért is tenni kell, hogy elérhetővé váljanak.

3. Mit szeret önmagában?

– Szeretem megélni az élet apró örömeit. Sosem kapkodom el az étkezést. Élvezem az ízeket. Nagyra becsülöm az igényes, értékes dolgokat is. Mindig nyitott voltam a különféle művészeti tevékenységekre, kíváncsi vagyok a történelmi és a tudományos témákra.

4. Mivel lehet kikergetni a világból?

– Az eredendő ostobasággal, a buta gondolatokhoz való ragaszkodással. Nekem a józan paraszti ész a mérvadó, akinek pedig nem, azzal nehezen tudok azonosulni.

5. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egyetlen napra?

– Világhírű hegedűművészek bőrébe szívesen belebújnék. Különös érzés lenne Yehudi Menuhin, Joshua Bell vagy Stephan Grappelli alkotói élményeit megélni.

6. Ha egy álomutazást nyerne, mit választana úti célul?

– Jó lenne elmenni egy olyan tengeri vagy folyami hajókázásra, melynek során gyakran kikötnénk az utunkba eső városokban. Egy ilyen felfedező körútnak látnám értelmét. Ausztráliától Amerikáig sokfelé jártam már a világban, így nem vágyom messzire. Idehaza is bőven van látnivaló, és hogy őszinte legyek, a pandémiától függetlenül néha már nagyobb biztonságban érzem magam itthon, mint külföldön.

7. Mi a legértékesebb értéktelen tárgya?

– Van egy fából készült dobozom, amiben őrzöm a régi emlékeimet. Egy darab kavicsot, egy fáról letört száraz gombát, egy igazolványképet az úttörő-igazolványomból, egy tízcentis csavart, amit a combomból vettek ki a balesetem utáni időkben. Ezek csak nekem fontosak.

8. Mire sajnálja legjobban az időt?

– Képes vagyok elszúrni a napomat, s az így elpocsékolt időt sajnálom. Amikor a Csík zenekarral mikrobusszal utazunk a fellépéseink helyszínére, akkor is szaladnak az órák, megint csak kihasználatlanul. Ezt a kompromisszumot meg kell hozni, másként hogyan érnénk el a közönséget.

 9. Mire nem sajnálja a pénzt?

– A jó minőségű dolgokra. Legyen az étel, ruha vagy technikai eszköz. Ez persze nem jelent márkafüggőséget, és túlzásokba sem szoktam esni.

10. Kinek szánja az adója 1 százalékát?

– Általában művészeti iskolának vagy gyerekkórháznak.

11. Melyik írótól olvasta a legtöbb könyvet?

– Következetesen nem volt ilyen. Ha valakire kíváncsi vagyok, elolvasom a könyvét. Az is előfordult már, hogy így találtam magamnak kedvenc írót. Szerettem olvasni Gárdonyi Géza A láthatatlan ember regényét, tetszett Munkácsy Mihály Aranyecset kétkötetes életrajza, József Attila verseskötetét pedig a mai napig gyakran a kezembe veszem. Lezsák Sándor, Spiró György, Kepes András műveit is ismerem. Tehát ha úgy vesszük, mindenevő vagyok.

12. Mi a számítógépén a háttérkép?

– Általában természetfotók. Erdő, tengerpart, teknősbéka.

13. Ha az állatkertben egyetlen állatot kellene megfigyelnie egy napig, melyiket választaná? Miért?

– Imádom a medvéket, a tigriseket, a majmokat. Közülük a mackókat tanulmányoznám alaposabban. Nyugodtságukkal és alkatukkal méltóságot, higgadt erőt sugároznak.

+1 Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– Éld a saját életed! Folyton meg akarunk felelni valaminek vagy valakinek, de sosem szabad feladnunk az elveinket, az álmainkat, a vágyainkat. Magamnak és másoknak is azt kívánom, hogy ez sikerüljön.

Csík János első zenekarát, a Garabót középiskolásként alapította, miközben a Kecskemét Táncegyüttesben ropta a táncot. A katonaság után, 1987-től több alföldi néptáncegyüttes főállású zenésze volt, megfordult a budapesti Honvéd Együttesben is. Csík zenekar néven 1988-ban saját bandát alapított, sorra jelentek meg albumaik, itthon és külföldön sokfelé koncerteztek. Több városban tanított művészeti iskolákban, jelenleg a kecskeméti Kodály iskolában az általa alapított népzenei tanszakot vezeti. Zenekarával Magyar Örökség-, Prima Primissima- és Kossuth-díjat érdemelt ki, ő pedig megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.

 

Ezek is érdekelhetnek