Világörökségi újoncok
Erőd, királyi vár, sziklamecset, színház, gyarmati ültetvény, a normandiai partraszállás tengerpartjai és a görög Olümposz-hegy egyaránt felkerült idén az UNESCO világörökségi listájára. A 25 új helyszín mostantól a legmagasabb szintű nemzetközi elismerésben és védelemben részesül.
Kép: A szudáni sztyeppe az emberiség féltett kincsévé vált
Bár pénzdíjjal nem jár, számos ország évről évre azért pályázik, hogy valamely kiemelkedő kulturális vagy természeti értéke felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára és ezáltal az emberiség egyetemes kincsei közé tartozzon. Idén a szakemberek 25 új helyszínt tüntettek ki e rangos nemzetközi elismeréssel. Közülük az egyik legismertebb az Olümposz-hegy tágabb környezete. Az ókori görögök hite szerint a hegy csúcsán volt az istenek örök lakhelye, a kristálypalotában Zeusz uralkodott. Mitológiai jelentősége mellett jelentős kulturális és természeti értékekkel is rendelkezik. Erdeiben számos ritka, csak itt élő növényfaj maradt fenn.
Szintén közismert helyszín az a franciaországi partvidék, ahol 1944-ben a normandiai partraszállás zajlott. A világörökségi védettség mintegy 80 kilométer hosszan terjed ki az Utah, Omaha, Gold, Juno és Sword kódnevű partszakaszokra, valamint a 30–35 méter magas Pointe du Hoc sziklafokra. A terület ma is őrzi az egykori harcok nyomait: a kráterekkel szabdalt föld, a megrongálódott bunkerek, a tüzérségi ütegek, a tűzvezető állások és az amerikai emlékmű együtt kivételes kulturális tájat alkot.
A kevésbé ismert újoncok közé tartozik három afrikai ország – a Comore-szigetek, São Tomé és Príncipe, valamint Dél-Szudán – első világörökségi helyszíne. A Comore-szigetek történelmi szultánságainak medinái, vagyis régi városmagjai hat településen maradtak fenn a 11. századból. A 14–15. századra városállamokká fejlődtek, később pedig a Comore-szigeteken létrejött szultánságok fő központjai, egyben kereskedelmi csomópontok lettek. Építészetükre jellemzőek a szűk sikátorok, mecsetek, paloták és a korallkőből épült védőfalak. Az itt élők közösségét különösen érdekes módon alakította az iszlám hagyomány és a ma is élő anyai ági öröklés, valamint az a szokás, hogy a házasság után a férj a nő családjánál él.
São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság hat, a portugál gyarmati időkből származó kávé- és kakaóültetvénnyel került fel a listára. Az úgynevezett roçákhoz az ültetvények mellett kiszolgálólétesítmények (munkásszállók, gyárak, lakóházak) is tartoztak. A pazar kakaó- és kávétermesztés mögött ugyanakkor sötét történet húzódik: a rabszolgaság eltörlése után kényszermunkások dolgoztak az ültetvényeken. Bár papíron munkaszerződésük volt, a gyakorlatban azonban nem dönthettek szabadon a sorsukról: más portugál gyarmati területekről szállították őket São Tomé és Príncipére szigeteire. Jellemzően rossz körülmények között, alacsony vagy visszatartott bérért dolgoztak, és szinte soha nem térhettek haza.
Dél-Szudán első világörökségi helyszíne magában foglalja a Boma Nemzeti Parkot, a Badingilo Nemzeti Parkot, valamint az ezeket összekötő ártéri és szavannai tájakat, ahol évente mintegy hatmillió antilop és gazella vándorol. A táj élővilágához hozzátartoznak az elefántok, oroszlánok, leopárdok, gepárdok, valamint jelentős madárállomány is. Kiemelkedő jelentőségű, hogy az itt élő népcsoportok évszázadok óta a hagyományos földműveléssel és a legeltetéssel őrzik a földet.
Feltűnően sok az erődítmény a most kiválasztott világörökségi helyszínek között. Iránból Alamút vára és a hozzá kapcsolódó hegyi erődök kerültek fel a listára, Libanonból az Amel-hegy öt vára, Franciaországból pedig Carcassonne falai és a hét Languedoc-i hegyi vár őrzi csaknem ezer év hadtörténetét.
Más helyszínek a modern építészet értékeire hívják fel a figyelmet. Finnországban Alvar Aalto és tervezőtársai tizenhárom épülete, Lengyelországban Gdynia két világháború között épült modernista belvárosa, Berlinben a Waldsiedlung Zehlendorf „lakótelep”, Üzbegisztánban pedig Taskent tíz jellegzetes, szovjet kori épületegyüttese kapott világörökségi rangot.
Az idén megválasztott helyszínekkel együtt immár 1273 világörökségi helyszín található a Föld 173 országában.
Az idén a listára került kiemelt helyszínek
Kulturális
1. Alvar Aalto építészeti munkái (Aalto Works) – Finnország
2. Alamút vára és a kapcsolódó erődítmények – Irán
3. Amazóniai színházak – Brazília
4. Szárnáth ősi buddhista emlékhelye – India
5. Aszuka és Fudzsivara ősi fővárosai – Japán
6. A normandiai partraszállás strandjai (1944) – Franciaország
7. Gdynia modernista városközpontja – Lengyelország
8. Csingdecsen (Jingdezhen) porcelánmanufaktúrák történelmi helyszínei – Kína
9. Amel-hegy várai – Libanon
10. Mangisztau sziklába vájt mecsetei és szent helyei – Kazahsztán
11. Languedoc királyi Capet-erődítményei – Franciaország
12. Sebastia – Palesztina
13. Taskent modernista építészete – Üzbegisztán
14. A hsziungnu (hun) nemesség temetkezési komplexumai – Mongólia
15. A Comore-szigetek történelmi szultanátusainak medinái – Comore-szigetek (első világörökségi helyszínük)
16. São Tomé és Príncipe roçái (gyarmati ültetvényei) – São Tomé és Príncipe (első világörökségi helyszínük)
17. Az olasz stílusú páholyos színházak rendszere (Teatri all’italiana) – Olaszország
18. Sidi Bou Saïd faluja – Tunézia
19. Wat Phra Mahathat Woramahawihan buddhista templom – Thaiföld
Természeti
1. Akabai Tengeri Rezervátum – Jordánia
2. Boma–Badingilo vándorlási táj – Dél-Szudán (első világörökségi helyszínük)
3. Okefenokee Nemzeti Vadrezervátum – Amerikai Egyesült Államok
4. A Nyugati-Limfjord halkövületei – Dánia
5. Vádi Varája (Wadi Wurayah) – Egyesült Arab Emírségek
Vegyes (kulturális és természeti) helyszín
1. Az Olümposz-hegy tágabb környezete – Görögország
