Miért hidegültünk el?

A középiskola első osztályában ismerkedtem meg Jutkával, aki a legjobb barátnőm lett. A barátságunk nem múlt el az érettségivel, máig egy városban élünk. A húszas éveim nem jól kezdődtek: egy hatalmas szerelem, egy elhamarkodott házasság, egy agresszív férj, menekülés, válás. A legzűrösebb, legnehezebb időkben senki nem állt úgy mellettem, mint Jutka, rá mindig számíthattam. Akkor is, ha éjjel bőgve felhívtam, akkor is, ha este 11-kor álltam az ajtajában két bőrönddel, akkor is, ha ki kellett rángatnia a depressziómból – mindig. És boldogan látta, amikor találkoztam mostani férjemmel, végigizgulta a kapcsolatunk kibontakozását. Első kislányainknál egymást választottuk keresztanyának. Egészen a legutóbbi négy-öt évig töretlen volt a barátságunk.
Nekünk nagyon bejött a vállalkozásunk, és az utolsó években az életszínvonalunk is látványosan növekedett. Ezt a jólétet évtizedes kemény munkával, a lehetőségek felismerésével és bizony, nagy szerencsével is értük el. Nincs szó luxusról, de Jutkáéknál nagyságrendekkel jobbak a körülményeink. És ez sajnos, elhidegített minket egymástól. De nem én, hanem Jutka húzódott vissza. Sok mindennel próbálkoztam. Egy darabig úgy tettem, mintha nem létezne ez a különbség. De láttam, hogy nekik már probléma visszahívni minket. Akkor megpróbáltam „felkarolni” őket, ma már látom, hiba volt. A keresztlányomnak sok mindent vettem, Jutkát szép ruhákkal leptem meg, de ez sértette a büszkeségét. Boldogan elmentem volna vele kettesben utazni, de ezt már fel sem mertem ajánlani. Egyre jobban visszahúzódik, most már alig-alig találkozunk. Félek, hogy végleg elveszítem azt az embert, aki a családom mellett a legfontosabb számomra.

Sajnálom, hogy nem értik meg egymást mostanában. Lehet, hogy önöknél éppen fordítva áll a mondás, és éppenséggel nem a bajban, hanem a szerencsében válik szét az útjuk. Levele alapján úgy látom, egyikük sincs híján a jó szándéknak, csak a kommunikáció nem működik kellőképpen. Jutka büszkesége nem viseli el a „szegény rokon” státust, ön pedig nem tudja áthidalni a mélyülő szakadékot. Én mániákusan hiszek a tisztázó beszélgetésekben. Hívja el egy nyugalmas helyre – de ne a szép házába –, tárja ki neki a lelkét, mondja el mindazt, amit nekem leírt, és segítse őt abban, hogy ugyanúgy kibeszélhesse magát. Ha még megvan a szeretet érzése kettejük között, sikerülni fog.