Füves kislány

Kedves Ágnes!
Igazi dilemma elé kerültem. Tizenhét éves lányommal beszélgettünk, amikor véletlenül elszólta magát, hogy legjobb barátnője füves cigarettát szív a hétvégi bulikon. Ezt ő „nagy baromságnak” nevezte, s tudom, hogy őszintén így is gondolja. Amikor azonban ezen kiborultam, és fel akartam hívni Bori anyját, az én gyerekem zokogni kezdett. Kijelentette, soha az életben semmit el nem mond nekem, ha ezt megteszem. Mit tegyek? Anyai kötelességem lenne figyelmeztetni Bori anyját, mielőtt rosszabbra fordulnak a dolgok. Ugyanakkor a Zsuzsi lányom bizalma mindennél fontosabb számomra.

Kedves Látogatónk!
Nem mondom, ön is feladta nekem a leckét. Talán nincs is jó választás... Ha ön nem a gyerekétől tudta volna meg, hogy Bori mit művel, egyértelmű, hogy szólnia kellene a mit sem sejtő anyatársnak, különösen, mivel jól ismeri őt. De ez esetben lányát nagyon nehéz helyzetbe hozná, talán ki is közösítenék őt a társai. Arról nem is beszélve, hogy valóban nem lenne többé őszinte önhöz. Lehet, hogy nem ez a helyes, mégis én az ön helyében most hallgatnék. De figyelném Borit, s persze azt is, hogy nem rántja-e magával Zsuzsit. Ezt megmondanám a lányomnak is. És ha mégis rosszabbodna a helyzet, akkor már nem haboznék...