Leszázalékolt szerelem

Kedves Ágnes!
Karácsony estéje óta fortyogok magamban, bár még most sem tudom, csak én fújom fel a dolgot, vagy tényleg jogosan bántódtam meg. Azért önnek mondom el, mi fáj, mert szégyelleném a barátnőm vagy az anyukám előtt, hogy micsoda sóher párom van. Szóval: karácsonyra egy olcsó, ismeretlen márkájú kölnit kaptam az élettársamtól, akivel három éve vagyunk együtt. 27-én bementem a szomszéd házban lévő illatszerboltba, és teljesen véletlenül ráesett a pillantásom a filléres kölnire, amin még rajta volt a karácsonyi akció 50 százalékra leárazó cédulája. Nem akarom bizonygatni, hogy nem szokásom egy ajándék árát latolgatni. Amúgy, bár nem gazdag a párom, de azért simán tudna igazi ajándékot venni, mint ahogyan korábban tette. Ennél az is jobban esett volna, ha hoz egy cserép cikláment. Mert most csak a szeretetlenséget, közönyt és a távolodást érzem...

Kedves Levélíró!
Valóban megalázó egy szerelmes nőnek, ha ilyen vacak ajándékot kap. De mielőtt szóvá tenné, gondolja végig, tényleg nemtörődömségből kapta a párjától ezt a semmilyen, utolsó pillanatban felkapott, olcsó darabot? Ugyanis vannak olyan férfiak, akik nem tudnak jól ajándékozni, akik számára valóságos stressz egy karácsony, akik utolsó pillanatig halogatják a vásárlás ijesztő aktusát, hogy végül teljesen rosszul válasszanak. Mert ha barátja ebbe a típusba tartozik, akkor nem követett el nagy „bűnt”. De ha amúgy nem ilyen, ha korábban több szeretet volt az ajándékaiban, akkor talán tényleg megváltozott érzéseit tükrözi az idei karácsony. Mielőtt azonban messzemenő következtetéseket vonna le, azért nézzen körül más jelek után is. Ha ilyenek pedig nincsenek, akkor nyeljen egyet, és felejtse el az akciós kölnit.