Játszótéri gengszterek

Tegnap gyönyörű idő volt, levegőzésre alkalmas. A város legjobb játszóterén azonban úgy éreztem magam, mint ha a dzsungelben lennék. Ha nem lenne szomorú, akkor nevetni kellene azon, hogy a négy-ötévesek viselkedése mennyire leképezi a felnőttekét...

Lelki bajokUjlaki Ágnes2009. 02. 20. péntek2009. 02. 20.
Játszótéri gengszterek

Régóta rágódom azon, hogy jól nevelem-e kisfiaimat. Gyűlölöm az erőszak minden formáját, s mindig azt sulykolom nekik, hogy szép szóval minden elrendezhető. Hiszen így neveltek engem is, és nálam bevált. Igaz, egy nőtől el is várják, hogy szelíd legyen, de szerintem a férfiasság sem az agresszivitás mértékétől függ. Nos, tegnap kivittem öt- és hároméves fiaimat a játszótérre. Mintegy harminc hasonló korú gyerek szaladgált ott. Homokozni ugye télen nem lehet, hát maradtak a hinták, a mászókák, a csúszdák. Sok van belőle, úgyhogy mindenki gyakran használhatja. Vagyis inkább csak használhatná, ha nem mindig ugyanaz a hat-hét gyerek uralná a terepet. Rolandka, Márió, Patrik és Kevin, meg egy-egy Vivien vagy Dzsesszika – úgy döntött, hogy övé a tér, másnak meg kuss legyen! Ha kell, ennek érdekében úgy rúgja le a másfél éves totyogóst a mászókáról, hogy anya legyen a talpán, aki időben elkapja. És ha netán rászólnék, hogy vigyázzon már a kicsire, oda se figyel, vagy éppen ocsmány szavakat zúdít rám. A kedves anyukája pedig vagy úgy tesz, mintha nem hallaná, vagy odamordul: ne szólj rá a gyerekemre! És még járhatnék rosszabbul is.
A kisebbik fiam sírósan bújik hozzám, de a nagyobbik felveszi a harcot, ő is odasóz, lök és rúg. Egyelőre még csak önvédelemből... Én csak nézem, ez a vad kölyök az én kisfiam?

Kedves Levélíró!
És persze tovább is gondolhatjuk: ezek a kis diktátorok lesznek majd azok, akik az iskolában megfélemlítik a többieket, megverik azt, aki nem paríroz, csicskáztatják a kisebbet, a gyengébbet. Igen, hát miért is ne lennének olyanok a gyerekeink, mint mi vagyunk? De azt is látom, hogy egyre többen biztatják, akár saját jobb meggyőződésük ellenére a gyereküket, védje meg magát, de még jobb, ha ő üt először. Nem tudom, az ön kisfia megmarad-e az önvédelemnél, vagy ő maga is támadni fog. Higgye el, azért ez önön is múlik, nem csak a külvilágon. Ha egy nagyon következetes, határozott értékrendet tanul otthon, ha nagyon biztos a családi háttere, akkor bízni lehet benne, hogy nem tapos majd el másokat. És hogy őt el ne tapossák? A játszótéren még talán megvédheti őt az anyukája, de később? Meg kell találni az egyensúlyt, alighanem minden családnak magának. De ennél nehezebb feladat kevés létezik manapság.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek