Kizárt a sárga ház

Tiszta őrület. Így szétverni a Lipótot, pedig olyan szépen fejlődött ott szegény Évikém – méltatlankodik Borkáné Szőke Erika. Az asszony harmincéves skizofrén lánya az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) lakója volt, majd a bezárás után leépült betegek közé került, ahol állapota romlott. A pomázi intézetbe helyezték ezután, majd egy fővárosi otthonba. Ott kifogástalan körülmények közt élhet, ám olyan kevés a nővér, hogy a lakók lelki szükségleteire nem tudnak figyelni. Pedig nekik fontos, hogy legyen egy emberük, aki a külvilághoz köti őket.
Borkáné Szőke Erika egy pesti hajléktalanszállón él, ahová a lakásmaffia juttatta. Napközben szociális munkásként évente több száz hajléktalan ügyeit intézi. Állítja, az OPNI bezárása után több pszichiátriai beteg tengődik a főváros utcáin. Szerinte 2004-ben csak négy, 2007-ben már negyven, 2008-ban pedig újabb húsz ilyen személy szorult a segítségükre.
– A Lipót megszüntetői azzal érvelnek, hogy „van elég gyógyító kapacitás”. Ám hiába várják, hogy egy elhanyagolt páciens magától jelentkezzen a kezelésekre. Miért is tenné, hiszen az állapotával jár, hogy nincs betegségtudata – ezt már Molnár István mondja, a Korlátozottan Cselekvőképes Személyek Érdekvédelmi Szövetségének elnöke. István 46 éves skizofrén fiával él, őt gondozza. Hajdan a felesége szintén e kór szorításában dobta el az életét – brutálisan egyszerűen, mintha csak egy ajtón lépett volna ki. A kétszáz tagú hozzátartozói csoport vezetője szerint legalább nyolcvan „lipótos” beteg került ki az orvosok látóköréből. Nem szedik a gyógyszereiket, ami tragédiával, öngyilkossággal fenyegethet.
A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke, Radó Iván nem sírja vissza a mamut intézményeket, mint amilyen az OPNI volt. Látta Amerikában, hogy ezek felszámolhatók, ha az aktív kórházi ágyakat megtartva megerősítik a rehabilitációt. Így visszasegíthetik az életbe, szokásos környezetükbe a javuló pácienseket, majd nyomon követhetik a sorsukat. Hasonlóval próbálkozik a közösségi pszichiátria, melynek központja a Semmelweis Egyetemen működik. A gondozottak 60 százaléka így munkaképessé tehető. A változás kulcsa, hogy ne legyen stigma az „elmebaj” kórképe. Jellemző: tíz évbe telt, mire a fórum elérte, hogy száműzzék a hálós ágyakat a pszichiátriáról. Idősotthonban még akad belőlük…
A mentálisan sérült emberek családi egyesületeit összefogó konföderáció (EUFAMI) nyilatkozata szerint a kontinens szerencsésebb tájain már a családcentrikus gondozás dívik. Nálunk még fehér hollónak számítanak e kísérletek.