Élet a kémcsőben

Több mint harminc évvel ezelőtt kezdődött. Az angol Lesley Brownnak petevezeték-elzáródás miatt természetes úton nem lehetett gyermeke, ezért jelentkezett az újdonságnak számító „kémcsőprogramba”. Az asszonyba 1977 novemberében mesterségesen megtermékenyített petesejtet ültettek be. Az eredmény: 1978. július 25-én 23 óra 47 perckor a Manchester közeli Oldham egyik kórházában 2600 grammal, császármetszéssel, egészségesen megszületett a világ első lombikbébije, Louise.

Magyarországon 1993 júliusában, a budapesti Szent János Kórházban, dr. Konc János főorvos segédletével jött a világra az első, Veronika névre hallgató lombikbébi.

Hogy hol tartunk napjainkban? A Human Reproduction című folyóirat nemrég tette közzé jelentését, amelyet 53 ország 1563 termékenységi klinikájának adataira támaszkodva készített el. Eszerint negyedmillió csecsemő születik évente in vitro (lombik), illetve más mesterséges megtermékenyítési technikákkal. Az ilyen műtétek száma 2000-hez képest mára 25 százalékkal emelkedett. A jelentés arról is beszámolt, hogy a mesterséges megtermékenyítés útján létrejött ikerszülések száma némileg csökkent. Az orvosok ugyanis úgy vélik: az, hogy kettő vagy több embriót ültetnek a méhbe annak reményében, hogy ezzel is növeljék a siker esélyét, annak kockázatát is megnöveli, hogy a baba alacsony születési súllyal vagy fejlődési rendellenességgel jön a világra – vagyis nem szívesen ültetnek be több embriót.

Gondolták volna, hogy a világ egyik legkeresettebb és legnagyobb tapasztalatokkal rendelkező lombikbébi-intézményrendszere éppen Magyarországon található? A Kaáli Intézetet – édesapja emléke előtt tisztelegve – 1992-ben alapította Kaáli Géza, az Egyesült Államokban élő, magyar származású orvosprofesszor.

– Kaptam jócskán figyelmeztetést: „Korai ez még, Géza!” – emlékszik vissza a kezdetekre az alapító. – Ugyan, mi bajom lehet a rendszerváltás után, gondoltam, legfeljebb államosítják! Belevágtam, mert itt is egyre nagyobb szükség volt a meddőségkezelő centrumokra. Ma már Budapest mellett Szegeden, Győrben, Debrecenben, Miskolcon, valamint egy társintézetünk által Tapolcán is elérhetők vagyunk. Becslések szerint Magyarországon kétszázezerre tehető azon párok száma, akik hiába várják, hogy gyermekük természetes úton megfoganjon és világra jöjjön. Többségüknek egy kis orvosi segítség és „boszorkánykonyha” is elég a gyermekáldáshoz, csupán tíz százalékuk jut el a lombikbébiprogramig.

A Kaáli Intézetnél az Országos Egész¬ség¬biztosítási Pénztár minden egészségbiztosítással (taj-kártyával) rendelkező pár számára öt alkalommal teljes mértékben finanszírozza a lombikbébi-kezeléseket, míg a szükséges gyógyszerek jelentős része 70 százalékos támogatással kapható. Az intézet szabályzata szigorúan tiltja a hálapénz elfogadását – hangsúlyozza a professzor. Mindezek együtt lehetővé teszik, hogy anyagi helyzetétől függetlenül bármely gyermektelen pár részt vehessen a lombikbébi-kezeléseken.

Évente átlagosan kétezer lombikbaba születik a Kaáli intézeteknek köszönhetően. (A sikerekről az egykori pácienseik által küldött, mosolygó gyermekeket és az újdonsült boldog szülőket ábrázoló képek árulkodnak a falakon.) Míg az intézet kezeléseinél a teherbe esés aránya 35 százalék, addig ez az európai kezeléseknél átlagosan csak 30. Az életkor előrehaladtával természetesen csökken a teherbe esés esélye: míg 35 év alatt 44 százalék a valószínűsége, addig 40 és 42 év között 21, 42 év fölött pedig már csak 12 százalék. Mert az a bizonyos óra azért megállíthatatlanul ketyeg.