A depresszió nem úri betegség

A tartós és kóros lehangoltság, életuntság, céltalanság és örömtelenség érzése egyre gyakrabban és egyre fiatalabb korban jelentkezik. A kezeletlen depresszió olyan súlyossá válhat, hogy akár öngyilkosságba is kergetheti a beteget. A kívülállóknak azért nehéz a feladatuk, mert a depressziós emberek többsége, amíg bírja, titkolja a nehezen cipelt lelki kínt. Sőt, hogy megfeleljen a környezetének, erején felül igyekszik teljesíteni, elnyomni a betegségét. Ezzel azonban semmi nem oldódik meg, hiszen az idegrendszeri és ezzel párhuzamosan a fizikai teherbíró képesség előbb-utóbb csődöt mond.

Ekkor következhet be a teljes összeomlás, s marad a befüggönyözött szoba magánya, az alvásba menekülés, a környezettel való kapcsolat megszüntetése, az önértékelés teljes zavara, a közöny, a borúlátás, az elmúlás gondolata. A segélykiáltásokat mindig komolyan kell venni, nem szabad elintézni azzal: „Ne sajnáld, inkább zedd össze magad, állj talpra!”

Milyen tünetek figyelmeztetnek a bajra?
A legjellemzőbb tünet a kedvetlenség és a lehangoltság, de ezekkel párhuzamosan csökken az étvágy, valamint álmatlanság, túlzott aggodalom, ingerültség jelentkezik, s kialakul a kényszeres negatív világszemlélet – magyarázza dr. Majoros Nóra pszichiáter. – Ahogy a talpra állás reménye elszáll, szertefoszlik az önbecsülés, s a beteg mindenért magát hibáztatja.

A mai stresszes életforma, a munkahelyi bizonytalanságok, a munkanélküliség, a növekvő anyagi terhek, az elmagányosodás, a pozitív életszemlélet és célok hiánya igen csak kedvez a depresszió rohamos terjedésének. A szakember tapasztalata szerint: a másodlagos depressziós esetek is egyre gyakoribbak. Ilyenkor a búskomorság és a meglévő lelki zavarok – félelemérzet, szorongás, pánik, kényszerbetegségek, alkoholizmus, alvászavar, idült fájdalmak – következtében alakul ki a depresszió.

A legnagyobb baj, hogy a betegeknek legalább a fele kezeletlen marad. Ennek elsődleges oka, hogy a házi orvosok egy része nem ismeri fel a kórságot, vagy téves diagnózist állít fel. Akinek megadatik, nem csak egyénre szabott gyógyszerrel, hanem speciális pszichoterápiával és az öngyógyítás különféle formáival is javíthat az állapotán.

Hogyan segíthet saját magán?
– Tudatosítsa magában, hogy a reménytelenség és az önvád a depresszió tünete, tehát nem a valódi élethelyzetét tükrözi.
– Csak annyit vállaljon és tegyen, amennyire képes. Tisztában kell lennie azzal, hogy teljesítménye nem olyan, mint a depresszió kitörése előtt volt. Legyen jó önmagához és dicsérje meg magát mindenért.
– Ha rövid időre is, de menjen emberek közé, s akiben megbízik, azokkal bátran ossza meg a gondjait.
– Akkor is mozogjon egy keveset, ha nincs kedve hozzá. Még jobb, ha közben zenét is hallgat. Olvasson, kertészkedjen, legyen többet a szabad levegőn.
– Mindig maradjon szellwemileg aktív, mert ha az agyát nem „tornáztatja”, nem foglalja le, hajlamosabbá válik a depresszió elmélyítésére.
– Legyen türelmes! A depressziót senki sem képes hetek alatt leküzdeni. Tudatosítsa magában, hogy a hangulati mélypont csak átmeneti állapot. Legyenek céljai. Ne szégyellje, ha valaminek örülni tud, s bízzon a gyógyulásban.