Amikor a hűségesek hűtlenkednek (8.)

Amíg tart a viszony, az érintett mintha a pokol tornácán rekedt volna, csapdában a két kapcsolat között. Bizonyos szempontból jó dolog, hiszen a viszonyában sokszor megtalálja azt, amit a házasságában nem. De ahogy múlnak a hónapok, majdnem mindig egyre világosabban látja, hogy tarthatatlan az állapot, hogy a senki földjén vesztegel két kapcsolat között.

Ha valaki már eldöntötte, hogy kit választ (nehezebb, ha nem az állandó párját), bizony szembe kell néznie a szakítás nehézségeivel. Nem lehet fájdalommentesen szakítani, sem elkerülni a szemrehányást, a kiborulást, a jelenetet. Ezt jobb elfogadni, hiszen sehogy sem úszhatjuk meg – mondja a párterapeuta. De legyünk korrektek. Akkor szakítson az ember, ha van elég idő és kettesben van a párjával, hogy minden érzés előtörhessen.

Hogy a lehető legkevésbé fájjon, gondolkodjon el azon, amit a másik mond, ne hárítson csípőből. Például ha a másik azt mondja: „soha nem is akartad, hogy ez a kapcsolat sikerüljön”, erre azt felelheti: „Talán igazad van. Talán mindig is visszatartottam valamit. Tudom, tehettem volna értünk többet is, adhattam volna többet.” És hát nem igaz? Majdnem mindannyiunkra igaz. Ne támadjon, ne hibáztasson, de ne is próbálja védeni magát. Csak hagyja, hogy a másik érzelmei szabadon áradhassanak, és próbálja meg elismerni őket, ahol csak tudja.

A szakításokat fontolgatni sokkal ijesztőbb, mint valóban átélni – biztat minden érintettet a pszichiáter. Ha a házastárs mellett dönt az ember, készüljön fel, hogy a bizalom helyreállítása, a sebek begyógyítása sem lesz egyszerű feladat. Lássunk erre egy példát.

Steve-nek (43) egy klasszikus „talán máshol megtalálom” viszonya volt egy nővel a klubjából. A dolgok nem mentek jól egy ideje vele és a feleségével, Melissával (37). Steve elég hosszú ideig egy folyton zsörtölődő, ideges feleségnek látta Melissát, nem mintha ő maga egy főnyeremény lett volna. A szeretője egy rövid ideig menekülést jelentett számára mindebből. Ám hamarosan rájött, hogy csak annyit akart tudni, vajon a szomszéd füve zöldebb-e, és belátta, hogy nem.

Ám amint a dolgok kissé bonyolultabbá váltak a szeretőjével, ő is veszekedni kezdett Steve-vel. Steve megértette és visszament a feleségéhez. A párterapeutával való beszélgetésekből megtanulta, hogy az emberek általában annyi szeretetet kapnak vissza, amennyit adnak. Ha nem kapott sokat Melissától, az azért volt, mert ő sem adott túl sok szeretetet Melissának. A pszichiáter tanácsára elvégezte az „érezni, hogy szeretnek” feladatot.

Leült a választottjával, megkérte, mondjon neki öt olyan dolgot, ami ahhoz kell, hogy szeretve érezze magát. Leesett az álla, amikor megtudta, hogy Melissa akkor érzi magát szeretve, ha például Steve rámosolyog, ha emlékezik a dolgokra, amiket mondott neki.

Az „érezni, hogy szeretnek” feladat tényleg csodát tehet egy párral, segíthet nekik, hogy saját erejükből felemelkedjenek, és elrepüljenek a hideg, távoli helyről, ahol megrekedtek. Egyetlen apró dolog szükséges hozzá. Ha valaki már tudja, mitől érezné magát szeretve a párja, akkor azt meg is kell tennie. Aztán boldogan tapasztalja, hogy ezáltal ő is szeretve érezheti magát.

Ez a tanács nemcsak egy szerelmi háromszög viszony felszámolása kapcsán nagyon fontos, hanem egy jól működő párkapcsolat karbantartásához is elengedhetetlen.

Mira Kirschenbaum: Amikor a hűségesek hűtlenkednek.Geopen Könyvkiadó