Egy csinos zseni valahol Európában

A rendezőnek, írónak is kiváló művész hosszú és sikerekben gazdag pályája során eljátszhatta a drámairodalom szerepóriásait a hamvas hősszerelmesektől a fanyar-okos öregemberekig. Minden idők legjobb magyar Hamletjét generációk láthatták a Nemzeti, a Madách, majd a hetvenes évektől a Kecskeméti Katona József és a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színpadán, tévéjátékokban és a mozivásznon. Szuggesztív egyéniségű, bravúros stílusművészként összetéveszthetetlenül alakította figuráit. Találó róla Sándor Iván véleménye: „Korával együtt kereste önmagát. Ennek a küzdelemnek középpontjában az elmúlt évtizedek minden jelentős művészének nagy dilemmája állt: a külső példák követésétől eljutni a belső igazság megtalálásáig. Minden szereppel önmagát kívánta megváltani.” Galsai Pongrác szerint „magát vallató, nyugtalan, kereső, mindig továbblökődő alkat. Gondolkodó művész. De abból a magasabb rendű fajtából, aki a gondolatait mindjárt ingerülten megkérdőjelezi. Nagyon sokat tud a mesterségéről.” A színész egész életében naplót írt. Megjelent köteteiben folyamatosan elemezve magát izgalmas önportrét rajzolt. Szerepeiben az életét élte tovább, saját problémáival is viaskodott: ettől lettek olyan izgalmasak, árnyaltak alakításai is. „Egyetlen befejezett mondat többet ér, mint egy elnagyolt eposz.” „Köznapi helyzet és halálugrás: ez a művészet” – summázhatjuk véleményét saját szavaival az írásról és a játékról.