Hínár vagy nem hínár

Tisztelt Szerkesztőség!
Halászó, vadászó ismerőseim gyakran büszkélkednek azzal, hogy bennük él tovább az emberiség ősi, zsákmányszerző ösztöne, képessége. Sok esetben azonban az e tevékenységek végzéséhez szükséges ismeretek nem párosulnak a régi emberek szemléletmódjával. A Szabad Föld 34. lapszámában, az Amuri partizánok című cikkben szó esik a vízi növényekről, majd a vízi növényzet pusztításában jeleskedő, eredetileg a Távol-Keleten honos amurok érdemeinek felsorolása következik.
A vízinövények nagy mértékű elszaporodásának oka, hogy az adott helyen megtalálják életfeltételeiket, elsősorban fényt és a növekedésükhöz szükséges tápanyagokat. Ha az amurok kilegelik a vízből a hajtásos vízinövényeket, várhatóan rövid időn belül elszaporodnak az algák. Mindez végül a legrosszabb esetben „algavirágzáshoz”, azaz a kék algák tömeges megjelenéséhez vezethet. Mi is történik ilyenkor valójában? Tény, hogy a növényi tápanyagok bőséggel vannak jelen felszíni vizeinkben, s folyamatosan pótlódnak a szárazföld irányából (pl. csapadékvízzel bekerülő műtrágya, tisztított szennyvizek bevezetése stb.). Ezeket a partról bekerülő diffúz szennyezéseket bizonyos mértékben ki tudják szűrni a vizeink sekélyebb részein tenyésző mocsári növények (pl. nád, gyékények), már ha vannak.
A vizekbe bekerült oldott tápanyagokat a hínárnövények egy része igen gyorsan, egész testfelületén keresztül fel tudja venni – ezért lehetnek versenytársai az algáknak. Így egyfelől „eleszik” a tápanyagokat az algák elől, másrészt árnyékolásukkal is megnehezítik azok életét. A növényevő halak, mikor elfogyasztják a hínárt, nemcsak az algák konkurensét pusztítják, hanem anyagcsere-végtermékeikkel növelik a vízben rendelkezésre álló növényi tápanyagforrásokat, ami közvetlenül kedvez az algák gyors ütemű szaporodásának.

Tisztelettel:
Ebesfalvi Sarolta
Gergelyiugornya

Kedves Ebesfalvi Sarolta!
Valószínűleg félreértett. Eszem ágában sincs az amurok vagy a busák népszerűsítése, csupán azt bátorkodtam szóvá tenni, hogy talán mégse kéne ölbe tett kézzel végignézni, hogyan fojtja meg jobb sorsra érdemes vizeinket a túlburjánzó növényzet. Mint az Ön szomszédságában a Csarondát, ami húsz éve még élő víz volt, gazdag növény- és állatvilággal – mára, a hivatásos természetvédők bábáskodása mellett, gyakorlatilag megfulladt. Igaz, a kék algák se szaporodtak el benne. Egyébként ha Önt, mint biológust komolyan érdekli a tiszántúli vizek, morotvák, halványok állapota, szívesen segítek.

Köszönti: