Tamás bátya és Obama

Az Amerikát átszelő Grayhound autóbusz-járaton ülve a hátunk mögötti sorból a kislányomhoz lépett egy asszony, és megkérte, hogy cseréljen vele helyet. A gyerek értetlenkedve nézett, mire a nő közölte, hogy ő nem ül egy nigger mellé.

Kislányom felháborodott, mert bár nálunk akkoriban nemigen éltek színes bőrűek, de a Tamás bátya kunyhóját már olvasta, s a családban és az iskolában sem volt szokás az emberek fajuk, bőrszínük szerinti megkülönböztetése, mai szóhasználattal a diszkrimináció. A helycsere nem jött létre, a nő kénytelen volt a számozott székén maradni.

Ez az élmény sokáig bennünk élt. Most, 40 év után el kell ismernünk, hogy iaz emberiség igenis fejlődik, a megkülönböztetés nem örökérvényű. Barack Obama elnökké választása reménysugár az embereknek, hogy az előítéletek megszüntethetők, hogy elérkezik az idő, amikor csupán az egyén, a teljesítmény lesz a mérce embertársaink megítélésében.

Egy azóta már nagymamává előlépett hölgy