Először a paplan alatt, zseblámpafénynél ismerkedtem meg Rejtő Jenővel. 1957–58-at írunk, s apám valamelyik barátjától megkapta az akkoriban féltve őrzött, háború előtti Rejtő-összest. Megállapodtak, hogy egy könyv két napig maradhat nálunk, s utána érkezik a következő.

116 éve született a kalandregények „atyja”

Rejtő Jenő most 116 éve: 1905. március 29-én született. Az évfordulóra készült összeállításunkban lehetetlen lenne felidézni életútját vagy akárcsak az általa különféle nevein (Rejtő Jenő, P. Howard, Gibson Lavery) írt 52 regényét, a számtalan újságcikket, karcolatot, novellát, verset és ­színdarabot. Ezért csupán néhány olyan, nem mindennapi történettel emlékezünk, amely csak rá jel­lemző.
*
A Kertész utcai polgári iskolából kicsapták, mert szájon vágta zsidózó tanárát. Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után statisztált, ám amikor leejtette a népszerű színészt, Törzs Jenőt, befellegzett színészi karrierjének. Bejárta Európát: Hamburgban dokkmunkás, Svédországban heringhalász, Genovában építőmunkás, Zürichben gobelinkereskedő, Franciaországban sztepptáncos volt.

Cirkuszban is dolgozott, egy hajón potyautasként eljutott Afrikába is, ahol a helyi kocsmákban idegenlégiósokkal, a vörös lámpás negyedek kemény öklű gavallérjaival múlatta az időt. Pontosan nem tudni, hogy az idegenlégióban szolgált volna, van, aki szerint nem, mások úgy tudják, hogy egy fél szappan lenyelése után, egy jó szándékú orvos segítségével szabadult a szolgálatból. Úgy élt, hogy bármelyik regényének hőse lehetett volna…
*
Rejtő pontosan tudta, hogy az első mondattal kell kézen fognia az olvasót, indításai zseniálisak. „Uram, a késemért jöttem” (Piszkos Fred, a kapitány), vagy: „Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat” (A tizennégy karátos autó).
*
Főhadiszállása az Andrássy úti Japán kávéház, előtte papírköteg és tintásüveg, kezében hosszú szárú, bemártós toll, és apró betűkkel szorgalmasan írta a regényeit. Szemközt volt a főleg ponyvaregényekkel üzletelő Nova Könyvkiadó.

Rejtő is csak kéziratra kapott pénzt, ezért ha ivott egy feketét, akkor az elkészült szövegből letépett három-négy sort, a főpincér átment a Novához, és beváltotta a fecnit, a kiadó pedig a papírcsíkot hozzáragasztotta az addig küldött anyaghoz. Amikor ruhát csináltatott, akkor a szabónak három-négy elkészült oldallal fizetett. Volt olyan szerződése, amiben kéthetente egy 120 oldalas regény megírását vállalta.

*
Rejtő fiatalkori levelezéséből tudjuk, hogy rajongott a szebbik nemért, érdeklődése kifejezetten a gépírónők felé fordult.

Ámde gépírónőitől, akik közül ketten is feleségei lettek, megkövetelte, hogy estélyiben és teljes sminkben dolgozzanak, és soha nem nevethettek diktálás közben.

Rejtő Jenő. Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum

*
Egy alkalommal Rejtő, megpillantva az éhező József Attilát, intett a pincérnek: „A költő úrnak lesz szíves kihozni az étlapon szerepelő valamennyi ételt, ábécésorrendben, míg a költő úr másképp nem rendelkezik…”

*
Jókai után talán ő a legolvasottabb írónk, és az egyetlen ponyvaszerző, akit az irodalomtörténet is értékel.

*
1942. október 9-én az Egyedül Vagyunk című nyilas lapban jelent meg egy írás, amely felhívta a figyelmet, hogy Rejtő zsidó származása ellenére él és virul. A nagykátai kórházból rángatták ki a beteg írót, és vitték Oroszországba. Alig három hónapra rá, 1943. január 1-jén meghalt.

„Reich Jenő a 101/19 tábori munkásszázad veszteségkimutatása szerint a hónap elején meghalt” – olvasható az édesanyjának címzett táviratban, amit sose mutattak meg a mamának. Úgy hunyt el, hogy azt hitte: fia szokásához híven csavarog.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.