Irány a Mars!?

Az új űreszköznek több változata is készül, amelyek között a legfontosabb az a 12 tonnás típus, amelyet alacsony föld körüli pályára terveznek, s hat űrhajós foglalhat benne helyet. A másik változatban, a 16 tonnás egységben négy asztronauta utazhat és legalább 600 kilogramm hasznos terhet vihet magával. E típus majdani, továbbfejlesztett változata lehet az alapja annak az űrhajónak, amellyel akár több száz napos űrutazás is megtehető, s így el lehet jutni vele a Marsra is. Végül a harmadik tervezett típus egy ember nélküli teherűrhajóként üzemelő változatban öltene testet, ami 2000 kilogramm hasznos terhet is képes lenne magával cipelni.

Noha a fantázia világában és a tudományos elképzelésekben már régóta szerepel a vörös bolygó meghódítása, a gyakorlati megvalósítás azonban igen kemény dió. Kezdve azzal, hogy a Mars bizony nagyon messze van. Tőlünk való legnagyobb távolsága elérheti a 400 millió kilométert is, de a legkisebb táv sem kevesebb 55 millió kilométernél. Kézenfekvő, hogy ekkor kell célba venni a bolygót, de bizony az oda-vissza út még ennél a távolságnál is két évet venne igénybe.

További kellemetlenség, hogy a Marson igen fagyos légkör uralkodik: az éjszakai talajmenti hőmérséklet sok helyütt alatta marad a mínusz 80 C-foknak, viszont a nappali hőmérséklet a plusz 24 fokot is elérheti. Zavaró tényező a bolygó híg légköre, emiatt a légnyomás értéke csak töredéke a földinek. Így ha egyszer megveti magát ott az élet, akkor – feltételezések szerint – a különböző élőlények sokkal nagyobbra fognak nőni, mint bolygónkon. Nagy gond a Marsot elárasztó kozmikus sugárzás elleni védekezés is, ami komoly egészségkárosodást okozhat az emberi szervezetben, netán még halált is. Ezt a sugárzást Földünk mágneses mezeje megszűri, a vörös bolygónak azonban nincs ilyen védelme.
Messze van az ideálistól a Mars légkörének összetétele is, lévén, hogy 95 százalékban szén-dioxidból áll, és az éltető oxigén csak mindössze 0,1 százalékban van jelen. Ebben a légkörben gyakran dúlnak hatalmas porviharok, amelyek sárgás, kékes, szürkés foltokként láthatók a nagy teljesítményű távcsöveken. Szélcsendes állapotban a bolygó egyébként vörösesnek látszik – innen a vörös bolygó elnevezés –, ezt a színezetet valószínűleg a felszín talajában található nagy mennyiségű magnetit nevű ásvány okozza.

Több mint valószínű, hogy víz van az égitesten, de csak jég formájában. A bolygó északi és déli sarkain lévő jégsapkákban rejtőzik az úgynevezett szárazjéggel – fagyott szén-dioxiddal – egyetemben. Jelenlegi ismereteink szerint a Marson nincs élet, de nem kizárt, hogy valaha volt.