Bűn nélküli kisváros

Rendőrautó posztol az alföldi városka főutcáján. Nincs semmiféle éles helyzet, a járőr szolgálatban van. Nem is csinál semmit, csak figyel. Fél órával később már az iskolánál látjuk. A rendőri jelenlét biztonságot ad az embereknek. Akik persze ügyet sem vetnek rájuk: dolgaikat intézik, orvosra várnak, bevásárolnak. Hétfő délben szokatlanul nagy a nyüzsgés a felújított főtéren. De látni ráérősen hűsölő férfiakat is.

– Kerekegyházán nincs kirívó bűnözés – jelenti ki Fehér László, majd belekortyol a sörébe az ivó teraszán. – Itt nincsenek még elszegényedve az emberek, összetartó a lakosság, figyelnek egymásra. Kecskemétre járok dolgozni, éjfélkor érek haza, s a rendőrök még akkor is kint vannak az utcán.

Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENYÜBS) minden évben összeállítja Magyarország városainak bűnügyi toplistáját. A kialakult rangsort böngészve az utolsó helynek lehet a legjobban örülni, mivel az azt jelenti, hogy az ezer lakosra jutó bűncselekmények száma azon településen a legkevesebb. Ezt figyelembe véve hazánk 274 városa közül Kerekegyháza lett a sereghajtó.

– Nem is tudtam róla – vallja be Cseh Lajos főtörzsőrmester, körzeti megbízott csoportvezető. – De az az igazság, mi nem úgy végezzük a munkánkat, hogy már harminc vagy negyven bűncselekménynél tartunk, ideje lenne leállni.

Kerekegyházán az említett statisztika szerint az ismertté vált bűncselekmények száma tavaly ötvenöt volt. Leginkább alkalmi lopások, betörések, csalások, verekedések fordulnak elő. Az elkövetők legtöbbször nem is helybeliek, hanem átutazók vagy román vendégmunkások. Bár a településen még sokan emlékeznek a néhány évvel ezelőtti szülőgyilkosságra, az utóbbi időben azonban nem történt ilyen véres tragédia.

Öt rendőr vigyázza Kerekegyházát, Fülöpházát, Ladánybenét és Kunbaracsot. Percre pontosan beosztják szolgálati idejüket és a területet. Ami nem kevés, hiszen a tanyavilágot is pásztázniuk kell. Riasztórendszeren és mobiltelefonon keresztül mindig elérhetők, de szerencsére nem túl gyakran riadóztatják őket. Kialakult rend szerint polgárőrökkel, mezőőrökkel és tanyagondnokokkal is útra kelnek. Jelenlétük megnyugvást jelent az idősebb embereknek.

– Gyertek máskor is! – köszön el Cseh Lajos és Szegedi Attila főtörzsőrmesterektől a rutinlátogatás végeztével a 83 esztendős Borbély Elek, aki délelőtt még a traktor nyergében ült, és túl sok pihenőt délutánra sem enged magának. Szomszédjai Ózdról ideköltöző romák, nincs semmi baja velük.

Az őszi napsütésben teszünk még egy sétát és tovább kérdezősködünk a városközpontban. Az emberek általában elégedettek a közbiztonsággal, de akadnak kétkedők is, nem mindenki hisz a statisztikáknak. Egy főutcai boltos, Kis Rigó Márta már csak azért is szkeptikus, mert fényes nappal vették ki a táskájából a pénztárcáját, amíg ő a szállítmányt hordta be a furgonjából.

– De hiszen most is tárva-nyitva áll az autója a bolt előtt! – jegyezzük meg.
– Az lehet, a pénztárcám viszont itt van a zsebemben… – vágja rá az asszony.