Ki gyilkolja le Európát?

Nemcsak Európa jövője, de az írek önbecsülése is a tét. Egyszer már, tavaly júniusban nemet mondtak, most pedig kiderül, hogy az ír „nem” mennyire jelent „igent”.

A hollandok és a franciák 2005 nyarán simán leszavazták az akkor még az EU alkotmányaként (alkotmányos szerződéseként) emlegetett dokumentumot. Sehol az Európai Unióban nem tették kötelezővé a népszavazást, de Jacques Chirac a francia köztársasági elnök hivatalból adott a nép hangjára. És ebbe szépen bele is bukott. Tíz évbe tellett, hogy az unió alapszabályát – ekkor már mindenki kerülte az alkotmány szót – végül is átdolgozzák.

Az alapszabályról sehol nem kellett volna népszavazást tartani róla – kivéve az íreket. Dublinban az a szabály, hogy ha valami befolyásolja az alkotmányt, akkor azt csak népszavazással leget szentesíteni. Miután így történt, az írek tavaly helyből leszavazták az Európai Unió alkotmányát. Kitört a botrány.

Az EU alapszabályai szerint az új működési szabályzat csak akkor léphet életbe, ha azt mind a 27 tagállam elfogadja. Ha az íreknek ez nem jó, akkor az EU kezdheti elölről. Dublin, az ír főváros ezek után kiharcolt néhány engedményt. Írországban tilos az abortusz, hiszen ez egy katolikus ország; Írország semleges, és az is marad; Írország úgy adózik, ahogy akar. Az Európai Unió pedig mit tesz Isten, minden elfogadott. Most úgy néz ki, hogy az írek – az egykori szegények – megszavazzák Lisszabont, mert lehet EU biztosuk, és mert a nagyok is engedtek kívánságaiknak.

És aztán jött a cseh csapás, Klaus-szal az élen
Brüsszel már fellélegzett, amikor jöttek a csehek. Az uniós honatyák és a Bizottság úgy érezte, hogy a lengyelek ellenállásán már túljutott. Lech Kaczynski államfő kilátásba helyezte aláírását akkor, ha az írek beadják a derekukat. De Václav Klaus cseh elnök átlátszó manőverbe kezdett: ha a cseh alkotmánybíróság nem adja áldását a Lisszaboni Szerződésre, akkor ő kitart – nem ír alá.

A cseh alkotmánybíróság már átvizsgálta a szerződést, de nem volt kifogása. Most viszont cseh szenátorok egy csoportja – Klaus hívei – azt akarják, hogy a testület pontról-pontra vizsgálja meg a szerződést, abból a szempontból, hogy az nem sérti-e a cseh szuverenitást. Jó kérdés: a szuverenitást minden sérti, amely  a globális világban például a kereskedelmi jogokat szabályozza.

Václav Klaus, a hivatásos euroszkeptikus, már győzött. De egy „vidéki” államfőnek fel kell nőnie a nagyokhoz. Meglehet, Klaus akadályozhatja a Lisszaboni Szerződés életbe lépését, de azt soha nem érheti el, hogy sarokba szorítsa Európa nagyjait.

A Libération című francia lap nyilvánosságra hozta, hogy Angela Merkel, a már újraválasztott német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök emberei hónapok óta titokban dolgoznak az együttműködésen. Ez azt jelenti, hogy a Párizs és Berlin akkor és oda tart, ahova akar. Ezt még Václav Klaus cseh elnök sem tudja megakadályozni, viszont ott maradhat, ahol akar – az európai semmiben.

Ha a csehek, lengyelek – vagy akárkik – akadályozzák az európai együttműködést, akkor legfeljebb kimaradnak belőle. A Libération című lap szerint a németek és a franciák könnyedén túllépnek Klaus és fóbiáin, és megcsinálják a maguk Európáját. Hogy a csehek (lengyelek, románok, stb.) mit szólnak ehhez, az mellékes. Közük, hozzá? – kérdezhetnénk.