Kitaszított romák összefogtak

- Sok roma asszony tiszta és rendes, de Ilonka szinte mintaanyuka! - int feléjük a nemrég felújított, jól felszerelt iskola udvarán mellettem álló Izsó Pál iskolaigazgató. - Ő ma is naponta jön, minden szülőértekezleten ott van, pedig már 13 és 14 évesek a fiai. Az itt lévő Dzsaj Bhím Egyházi Közösség gimnáziumába szeretné, ha tovább tanulnának. Az elsők között vállalta fel Rácz Jánosnéval, s még jó pár asszonnyal a „figyelőszolgálatot” B. család miatt. Mert igazolatlan hiányzások mindig voltak, vannak és lesznek, de ez cifra história!

A cikk a következő oldalon folytatódik.

Aznap negyvenen hiányoztak az iskolából, főleg betegség miatt. A B. család ügyét az igazgató a következőképpen összegzi: "az országban eddig példa nélküli, hogy a bíróság egy hétgyerekes házaspárt, ahol a legkisebb még csecsemő, 16-16 hónap letöltendő börtönnel sújtson." Mert hat tanköteles gyerekükből a 14 éves, másodikos Anna tavaly közel 500, a tíz éves Adrián 300-nál több órát hiányzott igazolatlanul, s a 16 éves Márió is túlkoros nyolcadikos. Egyébként késve ugyan, de aznap Anna és Márió megjelent. Amikor Annát a hiányzásokról kérdeztem, vállat vont. - Elindulok, oszt valami mindig közbejön. Márió pedig állítja: - Van, hogy egyszerűen nem bírok felkelni.

- Pedig a B. gyerekek eszesek! - sóhajt fel Izsó Pál. – Sajnos hiába jártuk végig a szokásos iskolai tortúrát, végül „kiskorú veszélyeztetése” miatt bíróságra került az ügy. A Társaság a Szabadságjogokért szervezet kegyelmi kérelmére az igazságügyi miniszter a szoptatós mama büntetését az elbírálásig felfüggesztette. Az apa se ül még börtönben. Anna osztályfőnöknője viszont idegileg összeroppant, úgy megviselte a dolog.  
Orsós János, az Ámbédkar Gimnáziumot működtető Dzsaj Bhím Egyházi közösség alapítványi elnökétől megtudom; az ítélet hatására kezdtek szervezkedni a Segítő Kéz Asszonygyülekezet tagjai, nehogy más roma családok is hasonló sorsra jussanak. De erről inkább őket kérdezzem.

A faluvégi sártenger Sólyom telepén Lázi Oszkárnénál találkozom Rácz Jánosné Andreával. Ilona otthona meleg, rendezett, a pirospozsgás asszony arca csupa mosoly. Dehogy is „mintaanyuka” ő, tiltakozik, csak normális szülő! Hiszen az iskola nagyon fontos! Ő az Ámbédkarban befejezte a nyolc általánost, nemrég „ballagott”. Andrea, akinek négy gyerekéből három iskolás, öt osztályt végzett, s most szintén ott tanul. Jót nevetnek, mert egy időben ballag majd az egyik normál iskolás fiával.

Sajnos nem egyforma a szülők felelősségérzete, ezért fogott össze a 42 fős asszonygyülekezet. Praktikusan úgy, hogy akinek van mobilja, leadta elérhetőségét az iskolában, hogy jelezzék, hol van éppen gond. Eleinte jöttek jelzések, mostanában azonban már nem. Vagy a szülők tértek észhez, hogy ennek akár börtön is lehet a vége, vagy az iskola „lazsál”, de ők résen maradtak! Ha napközben iskolás gyereket látnak lődörögni, megkérdik; „Tán beteg vagy? Mert ha nem, irány a suli, különben szólunk anyukádnak!”

(További cikkeket a pénteken megjelenő Szabad Föld 44. számában olvashat.)