Merkúr, a vasbolygó

A Naprendszer egyik csodabolygójáról van szó: a szilikát-felszín eddig elleplezte az égitest tömör belsejét, s arra sem volt igazán magyarázat, hogy miért van a Merkúrnak a Földhöz hasonló magnetoszférája – azaz mágneses védőburka.

A Merkúr a Naprendszer legkisebb bolygója, ahol egy merkúri év csak 88 földi napig tart, a Naptól való távolsága pedig – ez is ritkaság – 70-46 millió kilométer között változik. Ezt hívják excentrikus pályának.

A Földről nézve a Merkúr – melynek átmérője alig egyharmada a mi bolygónkénak – világa kegyetlen. A felszín hőmérséklete megközelíti a 450 Celsius-fokot (a cigaretta parazsa 700 fokon ég), de vannak olyan mély területei, kráterek ütötte bemélyedései is, ahol mínusz 180 C-fokos hideg van. Ennek az a magyarázata, hogy a Merkúrnak gyakorlatilag nincs légköre, ami közvetítené a hőmérséklet különbségeit. A bolygó légkörét – ha annak lehet nevezni – csak a Nap „szele”, kisugárzása kelti, amikor elpárologtatja a Merkúr felszíni ásványainak „leheletét”.

A Messenger („Hírvivő”) űrszondát a NASA 2004 augusztusában bocsátotta fel. Az űrjármű a Föld és a Vénusz gravitációs parittyáját használta fel arra, hogy megközelítse a forró égitestet, amelyről a Mariner 10 amerikai űrszonda több mint harminc éve továbbított hiteles adatokat. A Messengert úgy tervezték és irányították, hogy felhasználva a Merkúr gravitációs terének fékező erejét, 2011-ben végül a bolygó körüli pályára álljon – azaz a Merkúr holdja legyen.

A gravitációs fékezés utolsó fázisára szeptember utolsó napjaiban került sor. A szonda alig valamivel 230 kilométerre repült el a Merkúr felszínétől, és olyan felfedezést tett, amely megváltoztathatja a Nap körüli bolygórendszer kialakulásának eddigi elméletét. Kiderült ugyanis, hogy a Merkúr tömegének csaknem 70 százalékát vas és titán alkotja – ami azt jelentheti, hogy korábban valamely gigászi ütközés foszthatta meg ásványburkától, s hagyta magára e vastömböt.

A Messenger információs rendszere éppen az átrepülés kritikus pillanatában „csuklott” – azaz elnémult –, de ez is a bolygó felépítésével magyarázható, és az adatok így is sokatmondóak voltak. Másfelől a Messenger viszonylag fiatal (egymilliárd éves) vulkanikus tevékenység nyomait fedezte fel, ami oka lehet annak is, hogy a vas olyan formáit tárták fel, melyeket eddig a többi bolygón nem. „A Merkúr maga a rejtély, amely a következő időkben éppen elég munkát ad az elméleti csillagászoknak” – mondta Sean Solomon, a kutatást vezető tudós.

A Messenger űrszonda egyik legfőbb célja, hogy felderítse a Merkúr sűrűségét és mágneses terének természetét. Az űrballisztika iróniája, hogy éppen a Naphoz legközelebbi bolygóhoz a legnehezebb eljutni – a Messenger eddigi útja is kész csoda, az űrnavigáció mintapéldája.