Minden a nők kezébe kerül

Hogy pontosan tisztában legyünk azzal, miről is van szó, érdemes meghallgatni a Világbank jelentését. A nők vásárlóereje öt év múlva – azaz 2014-ig – eléri a 18 billió dollárt, ami kétszerese Kína és India akkori várható együttes hazai nemzeti termékének (GDP). Ennyi pénz, 18 billió dollár, azaz 18 ezer milliárd dollárt, magyar pénzben aligha kifejezhető. (Szorozzák be minimum kétszázzal, akkor közel járnak az igazsághoz.)

Ami azt illeti, a nők, a nemzetközi vállalatok számára, nyilvánvaló piaci fogyasztókat jelentenek. A Dell Computers például májusban beindította Della nevű webhelyét, ahol mindjárt ki is oktatta női „fogyasztóit”. A tanács így hangzott – kifejezetten a szőkéknek szánva –: „az Ön notebookja (mini-számítógépe) nem csak az elektronikus posta ellenőrzésére alkalmas”.

A hatás frenetikus volt: a nők kikérték maguknak ezt a primitív tanácsot és azt a taktikát, hogy a férfipiac a nők számára voltaképpen hímnemű portékákat kínál, de jobb esetben mindegyiket csak rózsaszínű festékkel kenik be.

A feketelevest az az adat hozta, hogy a világ pénzügyi szolgáltatói – a bankok és egyéb financiális cégek – egyelőre nem veszik komolyan a női ügyfeleket: vagy nem veszik őket igazi ügyfélnek, vagy pedig, és ez a legsértőbb, egyszerűen mellőzik őket.

A bostoni intézet felmérése szerint az a legszörnyűbb, hogy a világ negyven régiójában a nőket kizárják a banki-pénzügyi szolgáltatásokból. Márpedig minden jel arra mutat, hogy a bolygón a legnagyobb, legstabilabb és a legnövekvőbb vásárlóerőt éppen a nők képviselik.

Kínában ilyen kategóriának számít a „gyári munkásnő” – az a réteg, amelynek száma hatalmas mértékben nő, mindenütt ő a vállalkozás alapja, pénzt keres, vásárol, és lehagyja a férfiakat. Kiderült, hogy bár dúl a gazdasági válság, a 35 év alatti kínai nők sokat költenek, és legalább 15 százalékkal növelik a keresletet.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy jön a „womenomics” korszaka – a nők és a gazdaság szavak kombinációja –, amikor a munkában lévő nők száma még az Egyesült Államokban is meghaladja a férfi alkalmazottak számát. Egyelőre a legnagyobb 400 amerikai vállalat közül csak 38-at vezet nő, de a változás érik.

A bankok képtelenek felhagyni azzal a szokással, hogy a férfiakat tekintik igazi ügyfélnek. Miközben férfi ügyfeleiknek mentorai vannak, a nőknek nincsenek ilyen szövetségeseik. A bankok megszokták, hogy ügyfeleiket ellátják információkkal – de nem a nőket.

S itt hibáznak a legnagyobbat. A fejlődő világ országait részben a külföldön dolgozó, de a fizetésük egy részét hazautaló alkalmazottak, munkások tartják fenn. Mindenki azt gondolná, hogy a Világbank szerint az évente hazaküldött mintegy 300 milliárd dollár nagy részét a férfiak takarítják meg. Ez nem igaz. A pénz nagyobbik részét a nők keresik meg és küldik haza.

A nők a fogyasztói réteg legcéltudatosabb tagjai. A Világbank úgy tudja, hogy a fogyasztói vásárlóerő 21 ezer milliárdját is ők ellenőrzik, és öt éven belül már 28 ezer milliárd fölött rendelkeznek. A nők a piacon okosan költenek, élnek a bankok kínálta lehetőségekkel, és meghatározzák a pénzpiac egy nagyon is jelentős részét.

Talán tudat alatt, de a nőket veszik célba azok a programok is, amelyek a szegénység felszámolását akarják. A bankok lassan rájönnek arra, hogy az úgynevezett mikrofinanszírozású kölcsönöket is csak a nőknek érdemes adni – hiszen ők azok, akik vissza is fizetik azt.

A bankok vesztésre állnak a nőkkel szemben: még nem tudatosították, hogy a fogyasztói piacot elsősorban a nők alkotják, a világgazdaság potenciális megmentői. Ők azok, akik képesek kihasználni a gazdaság kínálta lehetőségeket, ők foglalják el a biztos állásokat és ők termelik ki azokat a szabad pénzeket, amelyek eltartják a világgazdaságot – és a tehetetlen férfierőt. Csak idő kérdése, hogy a bankok mikor ébrednek rá erre és mikor kezdik el komolyan finanszírozni a nők által vezérelt kulcsfontosságú szektorokat. Ehhez nyilván az is kell, hogy a bankok is a nők kezeibe kerüljenek – s ez is csak idő kérdése.