Domján-díjas lett Balsai Mónika

A Domján Edit Alapítvány minden év decemberében egy vidéki társulatban játszó, negyven év alatti színésznőt jutalmaz meg. Így (is) őrzik Domján Edit emlékét, aki negyvenévesen hagyott itt bennünket; éppen karácsonykor vetett véget az életének. A legendás színésznőről elnevezett díjat az idén Balsai Mónika kapta, aki jelenleg a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja.

– Megtisztelő kitüntetés?
– De még mennyire! Nagyon örültem neki. Mostanában egymás után találnak meg az elismerések. A tavalyi színházi évad végén Győrben szavazták meg a kollégák nekem a Kisfaludy-díjat. A nyáron Gundel-díjban részesültem, most pedig a Domján Edit-díjnak örülhetek.

– Sokat és sok helyen játszik!
– Tanulóéveimet a Budapesti Operettszínházban és a József Attila Színházban töltöttem, ez utóbbi társulatába hívtak is. Én viszont inkább vidékre szerződtem, így kerültem 2001-ben Győrbe. Nem bizonyult rossz választásnak, hiszen sokféle műfajban kipróbálhattam magam. Közben máshol is játszottam, például az akkori Vidám Színpadon, a Játékszínben, a soproni Petőfi Színházban, s három éve rendszeresen kapok szerepeket a Magyar Színházban is. Ettől az évadtól pedig a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának a tagja vagyok.

– Ismeri Domján Edit művészetét?
– Úgy is mondhatnám: rajta nőttem fel! Meselemezeim közt akadtak olyanok is, melyeket ő olvasott fel, egyik kedvencem a Dióbél királykisasszony. A mai napig fülemben cseng Domján Edit hangja. Tényleg igaz rá, hogy varázslatos, hiszen aki hallgatja, azt biztosan rabul ejti. Láttam televíziós filmekben is. Tulajdonképpen nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: sok egyéb mellett neki köszönhetem, hogy a színészi pályát választottam.

– A legendás színésznő önszántából negyvenévesen véget vetett az életének. Elgondolkodott már azon, hogy miért tehette?
– Erre a kérdésre kevesen adhatnak választ. Azok sem tudnak túl sokat Domján Edit érzelmeiről, akik közel álltak hozzá. Volt alkalmam beszélgetni Szakonyi Károly íróval, az alapítvány kuratóriumi elnökével, aki mesélt néhány részletet arról a bizonyos karácsonyról, amikor a tragédia történt. Előre semmit nem lehetett sejteni belőle, mindenkit váratlanul ért. Hogy egy színésznő csak negyvenéves koráig volna színésznő, azzal sokan nem értenek egyet. Én magam is úgy gondolom, akinek egyre feljebb ível a csillaga, annak nem szabad búcsút intenie, főleg nem az életének.

– Eljátszaná Domján Editet a színpadon?
– Ez eddig nem vetődött fel. Talán azért sem, mert szőke és kékszemű vagyok… Azt persze nem tudni, mit hoz a jövő. Hallottam róla, hogy készül egy könyv Domján Edit és Szécsi Pál szerelméről. Különös, de az én magánéletemben is jelen vannak: a páromat foglalkoztatta a táncdalénekes múltja, nekem pedig e mostani díjjal lett közöm nagy szerelméhez.

Balsai Mónika beszélgetésünk során azt is elmondta: nagyszerű gesztusnak tartja, hogy az alapítvány odafigyel a vidéki színházi életre, hiszen Domján Edit is hét évig játszott a fővároson kívül. A legendás színésznő arcképét rejtő nyakláncot, a díszes oklevelet és a hatalmas virágcsokrot az egyik győri előadás után kapta meg. Mi is gratulálunk neki!

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!