Luca, Luca, kitty-kotty, tojjanak a tiktyok...

Kotyolás
Hazánk nyugati részein hagyománnyá vált a fiúk „kotyolni” járása. Ez abból állt, hogy hajnalban elindultak az ismerős házakhoz, ahol szalmára vagy fadarabra térdelve adták elő termékenységvarázsló, mágikus szövegeiket. Köszöntőjükért tojás járt ajándékba. Tréfából vagy kicserélték a kapukat, vagy szétszedvén a szekeret, fölvitték azt a tetőre, ahol ismét összerakták, így bosszantván a ház gazdáját.

Jóslás
Luca napja gonoszjáró nap is volt, amikor a boszorkák megronthatják az embereket: emiatt be kell zárni minden ablakot, ajtót, amire még keresztet is rajzoltak. A seprűket is jól elrejtették előlük. A pénz kiadása és kölcsönkérése tilos volt ekkor. Pogácsát sütöttek, amellyel megjósolták a jövendőbeli élettársat. Ez úgy zajlott, hogy cédulákat készítettek, melyekre 12 nevet írtak rá. Mindennap egy pogácsát a tűzbe dobtak, s amelyik karácsonyra megmaradt, az mutatta meg a jövendőbélit. A Luca kalendárium szerint a karácsonyig eltelt 12 nap időjárásából próbáltak következtetni az egész évire, a Luca búzából pedig a következő év termésére.

Luca széke
A lucaszék elkészítése a boszorkák fölismerésére szolgált. Szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből készült forma volt az alakja, amit állítólag már a kelták varázsló papjai is ismertek. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak karácsony estéjén volt szabad elkészülnie. Innen a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke." Karácsonykor rá kellett állni, mert ekkor és így látták meg a boszorkányokat. A széket a végén elégették. Református vidékeken a lucaszéket a keresztúton krétával körülrajzolták, hogy megpillanthassák a gyülekező boszorkányokat.