Sírkövek dőltek a Vajdaságban

A vajdasági síremlékek megrongálói általában szerbek voltak, akik elsősorban magyar, de horvát, albán és egyéb családok halottait őrző sírokat is kiszemeltek maguknak. Ezért oly borzasztó, hogy Bácsföldváron (Backo Gradiste) péntek éjjel 48 síremléket döntöttek le  a helyi katolikus temetőben. Ráadásul az 1944-es áldozatok emlékére 16 évvel ezelőtt állított keresztet is kettétörték.

Fura dolog a sírrongálás. Tulajdonképpen egy tárggyal „bánik el” az elkövető, olyan tárggyal, amelyre név vagy nevek vannak felvésve – s ettől az egész más, magasabb síkra terelődik: már-már mintha élőben tenne kárt a tettes. Bár a sírrombolók általában azzal magyarázzák a tettüket, hogy csak a fölös erejüket akarták egymás előtt fitogtatni, vagy egyszerűen jó heccnek találták a sírkövek ledöntését – ezt nehéz száz százalékig elhinni.

Hasonlít ez az egész a fényképtépkedéshez. Csakhogy míg egy fénykép anyagi értéke pár forint, egy sírkő összetörése súlyos kárt okoz. A vajdasági magyar sírok megrongálása pedig amúgy is sajátosan kényes ügy. Az anyagi kár nagyjából ugyanannyi, mint a világon bárhol, de az eszmei ártalom többszöröse az átlagnak  – igenis, lehet átlagról beszélni, ugyanis kies hazánkban sem ritkaság az efféle vandalizmus.

A vajdasági magyar politikusok kijelentették, hogy az ottani magyarok már nem félnek. Siettek kifejezni együttérzésüket a szerb hivatalosságok is. És ez jó: így kell történnie minden viszonylag normális társadalomban.

S aztán jött a nagy bumm: a tettesek órák leforgása alatt előkerültek, akik – ki gondolta volna... – magyar gyerekek. Pontosan fogalmazva: magyar kiskorúak. Elő lehet hát venni a nadrágszíjat meg a nádpálcát. S jó lenne szerte a Kárpát-medencében, Európában, egyáltalán a nagyvilágban némi – bár talán korszerűtlen, ámde biztosan hatásos – nevelést kiosztani a hasonló indíttatású rosszcsontoknak, nemzetiségre tekintet nélkül.

Mert néhol és olykor egyetlen ilyesfajta cselekedet elég ahhoz, hogy rövid időn belül újabb meg újabb temetőkben domboruljon számtalan friss hant...