Sztómával is lehet élni!

A sztóma alkalmazására olyan megbetegedések esetén kerül sor, amely az emésztő- és vizeletelvezető rendszert érinti.Elsősorban vastagbél- és végbélrák, gyulladásos bélbetegségek, fejlődési rendellenességek, valamint a beleket is érintő, azokon áthatoló hasi sérülések esetén kerülhet sor sztóma kialakítására.

A műtét előtt a betegeket igyekeznek felkészíteni mind a fizikai állapot megváltozására, mind pedig a lelki nehézségekre. Számottevő különbség, hogy míg a végbélen keresztül zajló székletürítés esetében záróizmunk szabályozza az ürülést, a sztómáknál a széklet az akarattól függetlenül ürül a hasfalra rögzített segédeszközbe, a sztómazsákba. Gyakran előfordul, hogy a betegek önértékelése csökken, rokkantságként élik meg új állapotukat. Aggódnak, hogy a zacskót mások is láthatják, a kellemetlen szagot a környezetük is érezheti.  A műtétet követő napokban pedig szakképzett nővérek segítenek a betegnek elsajátítani a sztóma kezelését, tisztántartását.

Zoltán 48 éves, hat éve sztómás, de ő nem tartja betegnek magát: igyekszik úgy élni, mint a vastagbéldaganata előtt:
– Édesapám is ebben a betegségben szenvedett. Ő alig pár hónapot élt sztómazsákkal, s gyűlölte az egészet. Először én sem tudtam mit kezdeni a helyzettel, felmerült bennem az öngyilkosság gondolata is. Nem tudtam elképzelni, mi lesz velem, hogyan fogok dolgozni, a családdal együtt étkezni, sportolni… S ezek csupán azok a félelmeim voltak, melyekről egyáltalán beszélni mertem. Lassan értettem meg, hogy nincs vége a világnak. Sokat segítettek a sorstársak, ezért minden sorstársamnak azt tanácsolom: keresse fel a sztómás klubokat, amelyek szerte az országban működnek.

A család és a barátok figyelme elengedhetetlen – ők azok, akik tapintatukkal a legtöbbet segíthetnek.

Kattitnson a rajzra és megnyílik a képgalériánk!