Találkozzék személyesen is Gross Arnolddal!

A művész 1929-ben született Tordán. Első tanára festő édesapja volt. Családja a második világháború vége felé Nagyváradra költözött, Gross Arnold pedig innen szökött Pestre 1947-ben.

Kivételes tehetségére hamar felfigyeltek: érettségi nélkül nyert felvételt az Iparművészeti Főiskolára. Két évvel később a grafikus tanszéket áthelyezték a Képzőművészeti Főiskolára, itt szerzett diplomát. Tanulmányai első éveiben még édesapja nyomdokaiba szeretett volna lépni, festőnek készült. Első akvarelljein már kiütköztek kolorista vonásai, melyek később védjegyévé váltak. A főiskolai évek alatt nagy hatással voltak rá tanítói, Hincz Gyula, Kádár György, Konecsni György és Koffán Károly de barátja, Kondor Béla, illetve Van Eyck, és Szabó Vladimir művészete is.

Ez idő alatt sokat látogatta a Szépművészeti Múzeumot, tanulmányozta Rembrant és Dürer rézkarcait, s ekkor döntötte el, hogy ő is e vonalon dolgozik tovább. Felhagyott a hagyományos fekete-fehér karcok készítésével, műveibe a lehető legtöbb színt vitte be. Képein egyetlen négyzetmilliméter sem maradhat szabadon, virágok, fák, csodálatos növények és apró lények raja lepi be műveit.

Nem titkolja, hogy tündérvilágot ábrázol  – magyarázza ezt ars poétikája is, miszerint annyi baj, gonoszság és szörnyűség vesz minket körül, nem szabad ezeket még a művészetbe is beengedni, hiszen a művészet az, ami jobbá teheti az embereket. Ezt a kis mesevilágot Szentkuthy Miklós író egyenesen „karácsonyfa-opusznak” nevezte, hiszen Gross Arnold alkotásai túlzsúfoltságukkal karácsonyfára emlékeztetnek. Miközben a festészet világában már évek óta a nonfiguratív stílus uralkodik, ő továbbra is ragaszkodik a hagyományos ábrázoláshoz.

Itthon is többször nyílt állandó kiállítása, de alkotásait külföldön is ismerik: művei megjárták már Tokiót, Amszterdamot, Rómát, Los Angeles-t, Hamburgot, Bécset. Kétszer kapott Munkácsy-díjat, 1987-ben érdemes művész lett, 1995-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2008-ban pedig átvehette a Pro Urbe Budapest díjat. Külföldön is sikert aratott, 1967-ben a Velencei Bienálén ért el első helyezést, 1968-ban a Krakkói Grafikai Nemzetközi Biennálén szintén nemzetközi első díjjal jutalmazták alkotásait.

Bár a művész ismeretségét a figurális műveknek köszönheti, most mégsem azokból válogatott: a Természettudományi Múzeum kiállításán tájképeit csodálhatják meg a látogatók. A nyolcvan alkotást Gross Arnold ásványgyűjteményének legkülönlegesebb darabjai egészítik ki.