Csendes emlékezés a Romák Világnapján

A romák egy London melletti kisvárosban rendezték meg első világkongresszusukat 1971-ben, ahol az Indiából és húsz másik országból érkezett küldöttek elfogadták a roma nép szimbólumát, zászlaját, himnuszát, mottóját. Vajon mi a helyzet itt és most Magyarországon romaügyben?

Ország-világBalogh Mária2010. 04. 09. péntek2010. 04. 09.
Csendes emlékezés a Romák Világnapján

A cigány emberek a Romák Világnapja hetében szertartásokkal, illetve gyertyagyújtással ünnepelnek a világ 40 országában – emlékezve arra, hogy mintegy ezer évvel ezelőtt Indiából indultak máig tartó vándorútjukra. Ezért napokon át tartó hagyományápoló, kulturális rendezvényeket tartanak szerte a világon, valamint  olyan fórumokat, ahol a cigányság felemelkedése, életkörülményeinek jobbra fordítása és az önmagukért való tenni akarás lehetősége a fő téma.

– Hazánkban is számon tartják, ünnepleik e világnapot? – kérdeztük Aba- Horváth Istvántól, a Hajdú-Bihar Megyei Cigány Önkormányzat elnökétől.
– Megyénként változik, hogy mekkora hangsúlyt fektetnek erre a napra. Meggyőződésem, hogy az év minden napjára figyelmet kell fordítani, méghozzá valódi tettekkel, célok kitűzésével, feladatokkal, munkával, példamutatással. Szeretnénk, ha a többségi társadalom megértené, hogy nem minden cigány ember bűnöző, s egyre többen tesznek azért, hogy az életük jobbá váljon. Nem „cigányozni” kellene, hanem elfogadni azt, hogy a norma- és törvénytisztelő romák igenis elutasítják a bűnözés minden formáját. Legyen szó a mások nyomorából élő uzsorásokról, az örömlányokat futtatókról, a csalókról, a fehérgalléros bűnözőkről, vagy épp a pitiáner besurranó tolvajokról. Ha mi tiszteljük a többségi társadalom hagyományait, kultúráját, az emberi életet, a holtak nyugalmát, akkor ugyanezt elvárjuk mi is. Szerencsére a cigánycsaládok közül mind többen ismerik fel, hogy a gyermekeiket taníttatni kell, szakmát adni a kezükbe, s ezzel párhuzamosan példát mutatni, dolgozni. Ebben segítjük, támogatjuk a roma családokat – mint ahogyan az egész magyar népet a különféle hazai, és uniós programokkal.

– A brüsszeli képviselők, hivatalnokok miként viszonyulnak az uniós romakérdéshez?
– Néhány éve éppen az én meghívásomra érkezett az első brüsszeli, kisebbséget képviselő delegáció Debrecenbe, majd az ország más településeire is. Számos romatelepet végigjártak. Voltak olyan hivatalnokok, akik ki sem akartak szállni a kocsiból, látva a nyomorúságos, lepusztult környezetet. Aztán odaléptek a putri lakóihoz. Azóta gyakran jönnek és mind több támogatásért lehet folyamodni a brüsszeli irodákhoz. Igaz, a szociális, munkaügyi, egészségügyi vagy kulturális projektekre nyert pénzek olykor hiába érkeznek meg idejében az EU- bizottságoktól Magyarországra, mert a tényleges támogatásokkal rendre csak később találkoznak a nyertes pályázó szervezetek.

Aba- Horváth István reméli, pár éven belül a cigány emberek is előítélet nélkül élhetnek hazánkban és szerte a világon. A kisebbség java része mindenképpen arra törekszik, hogy meghallja, megértse és kövesse a lelki-szellemi kihívásokat, és bebizonyítsa: képes méltó és egyenrangú partnere lenni a társadalom tisztességesen élő többségének.

Ezek is érdekelhetnek