Drámaírók a pokolban

„Nem könnyű e drámákat lefordítani, mert sűrű és gazdag a nyelvük, s nagyon nehéz hozzájuk a megfelelő mai magyar fordulatokat megtalálni. Fontos, hogy a klasszikus drámák színpadon jól mondható, füllel könnyen befogadható mai magyar nyelven legyenek meg – írja Spiró György az Ulpius-ház Kiadónál most megjelent Benn a pokol című könyv ajánlásában. Szabó Stein Imre fordításában látott napvilágot két jelentős Shakespeare-tragédia, a Macbeth és A velencei kalmár, illetve Thomas Kyd Spanyol tragédia és Christopher Marlowe Doktor Faustus című műve. Ezek együtt keresztmetszetét adják annak a kornak, amelyben a három zseni megteremtette a modern drámairodalmat és a filmes nyelv alapjait.

– E három úrral egy asztalhoz ülni nem fordítói, hanem írói-költői feladat – szögezi le Szabó Stein Imre. – Többek közt ez adja értelmét az újrafordításnak. Akarva-akaratlan, benne vagyok én is. Sőt, mindannyian benne vagyunk. Marlowe, Kyd és Shakespeare merész, szókimondó nyelvezetéhez a klasszikus fordítók sokszor túlzott tisztelettel, szemérmesen nyúltak. Pedig modernebbek, mint mi, máig tőlük tanulunk vagy „kölcsönzünk”.

Kyd Spanyol tragédiája a politikai bosszúdrámák alapműve, úgy tudni, Tarantino egyik kedvenc darabja. A Doktor Faustus – mely Geothe Faustja előtt több mint kétszáz évvel járta végig a bennünk rejlő poklot – a modern pszichológiai drámák sorához adott ihletet. Kyd és Marlowe rövid, de kalandos életet élt, fiatalon, néhány év alatt alkottak maradandót. Kevesen tudják, hogy Marlowe „mellékállásban” Erzsébet királynőnek kémkedett – valószínűleg e ténykedése vezetett aztán korai erőszakos halálához, s talán a Faustus által megfogalmazott tézishez: „Ez itt a pokol, s mind benne vagyunk.”

(A portréfotó Marjai Judit munkája.)