Faludy György túlvilági üzenete

Fölöttébb misztikus a két poéta egymásra találása, hiszen merőben különböző világból, korból és kultúrkörből származnak. Faludy György az örök bohém magyar Villon, a fenegyerek, míg Szőcs Géza a leheletfinom érzelmek költője, a leglíraibb versek művelője. Kalandos életük az ezredvégen találkozott, s olyan barátság alakult ki belőle, melyet majd az irodalomtörténet is emlegetni fog.

Máris keringenek történetek kettejük kapcsolatáról. Az özvegy, Faludy Fanny például ezt mesélte: „Szőcs Géza esküvőjén a párom hosszú beszédben kívánt szerencsét az ifjú párnak, ideértve a már nem éppen annyira ifjú vőlegényt is. Faludy többek közt ezt mondta Gézának: Kedves őszülő vőlegény barátom, vigasztaljon, hogy legalább én nem csak digitálisan tartalak halhatatlannak. Géza rámosolygott: De hiszen minden vőlegény halhatatlan, nem? – kérdezte ugyanabban az öltönyében, amelyben nemsokára Faludyt búcsúztatta el a Kerepesi temetőben.

Régóta egymás közelében voltak, még Amerikában ismerkedtek össze. Faludy igazi hőst, mondhatni úgy is, királyfit látott Szőcs Gézában, akiért aggódott, nehogy politikai díszpinty váljék belőle. Az erdélyi alkotót öreg atyamestere a három legnagyobb kortárs magyar költő közé sorolta.

Ezzel a mostani könyvvel két óriás „találkozott” újra. Szőcs Géza Nyestbeszéd című verseskötetének 33 gyöngyszemét ugyanis Faludy György válogatta még korábban. Hogy miért éppen ezekre esett megtisztelő figyelme, azt már nem tudjuk meg, de mindenképpen érdekes összeállítás született. Az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetben vannak súlyos balladák, fájdalmas-szép költemények, s absztrakt humorral átszőtt, ironikus darabok egyaránt.