Mi lesz veled, Kirgizisztán?

Bár a thaiföldi forrongások, a kínai földrengés, az izlandi óriásvulkán-kitörés Kelet-Közép-Európa médiájában némiképp fölülírja a kirgizek harcairól szóló híreket, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ottani történések meglehetősen nagy befolyással lehetnek a világ közeljövőbeni történelmére.

Április 6-án tüntetők foglalták el Kirgizisztán észak-nyugati, Talasz tartománya kormányzatának épületét, és megpróbálták túszul ejteni a kormányzót. A biztonsági erők könnygázzal és a levegőbe leadott lövésekkel próbálták feloszlatni a tömeget. Az Egyesült Népi Mozgalom április 7-re tömegtüntetést hirdetett a fővárosba, Biskekbe, s a lakosságot Kurmanbek Bakijev elnök elleni tüntetésre szólította fel. Április 8-án az ellenzék elfoglalta a kormány már őrizetlen székhelyét, Bakijev az ország déli részén keresett menedéket – hogy aztán egy hétre rá, április 15-én elhagyja az országot.

Minden jó, ha jó a vége. Vagy mégsem? Van, aki túllát a pillanaton, s előretekint a jövőbe – mint ahogyan Dimitrij Medvegyev orosz elnök is: „Kirgizisztán összeomlása a legutolsó dolog, amit szeretnénk. Ha polgárháború törne ki, az odacsábítaná az összes létező terroristát.”

Nos, nem elhanyagolható az esélye annak, hogy Kirgizisztán „második Afganisztánná” váljon, az iszlámista terroristák beszivárogjanak az országba. Igaz ugyan, hogy Kirgizisztán közvetlenül nem határos Afganisztánnal, viszont a közöttük elterülő Tádzsikisztán valószínűleg nem képezhet leküzdhetetlen akadályt az Afganisztánból északabbra kívánkozó harcosok, terroristák számára. Annál is inkább, mivel a tádzsikok földjének délkeleti részét síita törzsek lakják, s az ott tevékenykedő iszlám fundamentalista erők célja a Tádzsikisztántól független iszlám állam kikiáltása. E terület pedig éppen a pufferzóna, ahol vélhetőleg nem túlságosan ellenségesen fogadnák a jövevényeket: az ország lakosságának háromnegyede szunnita muszlim.

Mindenesetre az USA és Oroszország ritkán látott egyetértésben gratulál és ígérget az új kirgiz kormánynak. Amerika légi támaszpontot bérel a tádzsikoktól, Oroszországnak pedig nem hiányzik a közelében egy újabb közép-ázsiai veszélyforrás.

Lehetséges, hogy a kirgizisztáni forrongások hátterében eleve azok az erők (is) állnak, amelyek éppen azt szeretnék, hogy testvéreik Afganisztánból egyenes utat kapjanak az orosz határhoz? Remélem, hogy e gondolat oly távol van a valóságtól, mint Biskek Budapesttől vagy a kirgiz népi megmozdulás az ellopott forradalmaktól...