Lélekkel telt pünkösdölés

Ilyenkor nincs nyuszi, piros tojás, fenyőfa, sőt még bölcső sincs a benne ringó Kisdeddel. Ahogy egy református püspök megállapította, a pünkösdről sokan csak annyit tudnak, hogy valami egyházi ünnep, amihez nekik már nincs semmi közük.

Az apostolokra leszálló Szentlélek mellett a magyar néphagyomány a természet megújulására is emlékezik pünkösd ünnepén. Ám lassan megkopnak a népszokások piros betűs napjai is, egyre kevésbé kötődünk a földhöz. A jeles napok nem jelentenek mást, mint egy hosszú hétvégét, amikor végre kipihenhetjük magunkat mondjuk egy wellness-szállodában – ha telik rá. Panaszkodnak is az egyházi emberek, hogy a test templomai lassan népszerűbbek, mint a lélekéi…

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának” – így kezdődik a Bibliában az a rész, amely leírja, hogyan töltötte el az apostolokat a Szentlélek. Néhány éve tanácstalanul hívtam fel a nagyvisnyói református lelkészt, Victor Jánost, kértem, segítsen kiolvasni a szélzúgással és a lángnyelvekkel teli leírás jelentését. A negyvenes, életvidám lelkész türelmesen magyarázta: a pünkösd fontos üzenete, hogy az ember nemcsak testből áll, hanem lélekből is, és ez a lélek azt kéri tőlünk, hogy újuljunk meg, s erősödjön meg a hitünk. Merjük elhinni, hogy az életünk több, mint az eledel és a ruházkodás gondja.

Elfoglalt hétköznapjainkon vagy ha éppen fut a szekér, hajlamosak vagyunk legyinteni ezekre az elvont gondolatokra. Csak akkor csendesülünk el, ha a betegség, a baj, a magány megkopogtatja a vállunkat.

Victor lelkész élettörténete sajnos ugyanilyen megrázó: néhány hónapja, mikor épp Nepálba készültek missziós útra, váratlanul és egyszerűen megállt a szíve. A mentősök is tanácstalanul álltak felette, hiszen semmilyen előjele nem volt a szívbajnak. Mintha csak áthúzták volna Jánost a másik világba – emlékezett a felesége, hat gyermekének édesanyja. Ha csak egy pillanatra is lefékezünk a rohanásban, riadtan látjuk, milyen törékeny bennünk a test és lélek egysége. A pünkösd adhat egy lélegzetvételnyi időt, hogy megéljük az együttlét nyugalmát, örömét azokkal, akik hozzánk tartoznak. S közben bizakodhatunk abban, hogy a lélek a legnagyobb gondban is erős marad.

Legyen az Szentlélek, vagy csupán az emberi...