Negyvenezren készülnek Basescu ellen

A román nemzetgazdaság rákfenéje igazából az, hogy még most, a rendszerváltás után húsz évvel is a pénzmozgás harmada-fele a feketegazdaságban történik, s e tevékenységek után nem kerül egy fitying sem adó formájában az államkasszába. Ennek visszaszorítására vezették be tavaly az elvárt adót. Ám miközben némileg megnövekedett az állami bevétel, több tízezer mikrovállalkozás szűnt meg – létezni és adót fizetni egyaránt. A nagyobb vállalkozások túlélésének pedig elképesztő ára volt: átlagosan 35%-kal csökkentették a bérköltségeiket.

És még csak most következik a feketeleves! A nemzetközi Valutaalappal folytatott tegnapi tárgyalások fekete felhőket csaltak keleti szomszédunk egére.

Elsőként az állami alkalmazottak számát csökkentik: Románia legfeljebb 1,29 millió állami alkalmazottat foglalkoztathat a jövőben (21,5 milliós országról beszélünk!), különben nem képes tartani az IMF-fel kialkudott kereteket – az pedig nem utalja a következő hitelrészletet. Ehhez legkevesebb 70 ezer embert kell elbocsátani az állami szektorból; de egyesek máris 140 ezerről beszélnek. Ám a munkájukat megtartóknak sincs okuk ujjongani: a bérük, valamint a pótlékjaik és hasonló jövedelmeik 25%-kal fognak csökkenni, méghozzá már június 1-jétől.

Nekünk már ismerős, de Romániában újdonság, hogy ezután fizetniük kell a takarékos meg az ügyeskedő embereknek: bevezetik a kamatadót. Emellett egyéb, eleddig adómentes vagy -kedvezményes tevékenységekből származó bevételeket is megasdóztatnak. Ez utóbbira példa: a programozók és számítástechnikusok jövedelme mostanáig adómentes volt – ennek vége. Úgyszintén adózott juttatássá válik az étkezési utalvány is.

Felfüggesztik az előrehozott nyugdíjazást, szintén június 1-jétől, egészen az új nyugdíjtörvény – valamikori – életbelépéséig. A rokkantnyugdíjakat csak akkor folyósítják, ha azt előbb jóváhagyja a munkaügyi minisztérium keretében működő szakorvosi grémium. Ezek mellett 15%-kal csökkentenek mindenféle szociális juttatást: elsősorban a nyugdíjakra és a munkanélküli-segélyre vonatkozik a megszorítás. Az is szerepel a tervek között, hogy azoktól a programoktól, amelyek nem a társadalom nagyon hátrányos helyzetben lévő csoportjait célozzák meg, nagyobb arányban vvonnak el állami forrásokat.

Végül pár szó arról, hogy mi nem lesz. Egyelőre elmarad az áfaemelés: korábban a román kormány azt tervezte, hogy a jelenlegi 19%-ról 24%-re emeli az általános forgalmi adó mértékét. Szintén a „nem lesz” kategóriába tartozik az egyéni csőd intézménye: bár korábban úgy tűnt, hogy a parlament jóváhagyja az erre vonatkozó törvényt, ezt a kiskaput még egy ideig nem használhatják a rossz adósok.

S hogy mit szól hozzá a nép? Az elemzők csak legyintenek: a puliszka nem robban, a románok már megszokták Ceausescu diktatúrájában, hogy hol víz nem folyt a csapból, hol áram nem volt a vezetékben, hol nem volt mit enniük. Igen ám, csakhogy azóta eltelt húsz év, s felnőtt egy olyan generáció, amelyik egyrészt már nem oly könnyen megfélemlíthető, másrészt pedig már azt tanulta az iskolában, hogy a ’89-es forradalmat hősök „csinálták”. Ez olyan generáció, amelyik kimegy az utcára, s hallatja a hangját. A szakszervezetek május 19-ére mintegy 40 ezer embert várnak tüntetni a bukaresti Győzelem térre. Az öt szakszeris konföderáció vezetői már arról is egyeztetnek, hogy 25-étől általános sztrájkba fogjanak-e. Mert ők nem kérnek a megszorításokból, s nem hiszik, hogy különben csődbe mennének – nem egyénileg, hanem országilag.