Erőszak, kínzás Sztálin és a heroin miatt?

Három lányról mesél doktor Mukkadas Majidova doktornő. A 16 és 23 év közötti lányokon egy nagyobb csoport férfi követett el nemi erőszakot, az okozott sérülések szerint több órán keresztül. A sokktól beszélni alig képes lányoknak végig kellett nézniük nővéreik megbecstelenítését. A lányok üzbégek, a férfiak kirgizek. A lányok üzbég területre menekültek kirgizisztáni otthonukból – a férfiak pedig talán épp újabb áldozatokra vadásznak.

Mirkomil Otakhodjaev doktor ellátott többek közt egy négy- és egy nyolcéves kisfiút látott el. A fiúk magukban, rokonok nélkül érkeztek a menekülttáborba –a menekültek emelték át őket a határt jelentő kerítés fölött. Égési sérüléseik vannak, egyikük arca a felismerhetetlenségig összeégett. Otthonukat a kirgizek felgyújtották. Vajon hol lehet a családjuk?

A kirgiz fővárosban áprilisban kitört forradalom – lásd korábbi írásunkat – már akkor felerősítette az idegenellenes indulatokat. Biskekben, a fővárosban szervezett bandák támadtak az orosz, török és egyéb, nem-kirgiz lakosságra, „Menjetek el! Ez a mi földünk!” – jelszó alatt.. El is menekültek sokan, leginkább az oroszok. Csak az az eset nem kapott túl nagy médianyilvánosságot – nem folyt elég vér, bizonyára.

Sztálin generalissimusznak érdekes elképzelései voltak Közép-Ázsiát illetően: a termékeny Ferganai-medencét három közép-ázsiai köztársaság – Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán – között saját kénye-kedve szerint osztotta fel. Ennek következtében számos nemzetiségi enklávé született mindhárom ország területén. A mintegy 210 ezer lakosú Os városát, ahol a konfliktus kitört, kirgizek, üzbégek, tádzsikok és oroszok lakják. Vagyis inkább lakták, mivel a környékről – becslések szerint – kétszázezren menekültek el az utóbbi napokban. Ebből 75 ezer főt fogadott be a szomszédos Üzbegisztán – nyilván az üzbég nemzetiségűeket. De aztán lezárták a határt, s csak a betegeket és a sérülteket engedik belépni.

Lehet, hogy etnikai tisztogatás a kirgizek célja. Lehet az is, hogy a kirgizek egyszerűen meg akarják kaparintani az üzbégek birtokait. Ahogy az is lehetséges, hogy míg az üzbégek az áprilisban megalakult átmeneti kormányt támogatják, addig a helyi kirgizek a megbuktatott Kurmanbek Bakijev visszatérését akarják, s ezért szabadult el a pokol. Vagy egyszerűen a déli országrészen át Nyugat-Európába vezető „heroinút” biztosítása volt a tét.

Gyenge az átmeneti kirgiz kormány, nem tudta megfékezni a konfliktust. Békefenntartókat persze nem akarnak. Elfogadják viszont a segítséget: az ENSZ és Oroszország repülőkkel szállított élelmiszert, sátrakat, takarókat. Az ország hivatalosan is háromnapos gyászba borult, félárbocon leng mindenütt a nemzeti lobogó.

Aforizmakötetet forgattam a minap, idemásolok belőle valamit. „Gonosz ember az, aki önnön állati voltát gyakrabban és fölszabadultabb módon éli meg, mint a többi. A gonoszság akkor vesz erőt rajtunk, amikor elemi erővel tör elő belőlünk zoológiai természetünk.” Elkövetkezik pedig június 27., amikor Kirgizisztán lakói szavazni fognak új alkotmányukról. Hátha akkor nem aktiválódik az említett állati természet az emberekben...