Haboznak a lengyelek

Bronisław Komorowski ugyan vasárnap valóban megnyerte az első fordulót, de alig 5 százalékkal előzve meg Jarosław Kaczyńskit, aki egészen április 10-ig népszerűtlen ember volt, lejáratott politikus. Valamivel több mint egy évig volt Lengyelország miniszterelnöke, de oroszellenes és az Európai Unióval szemben álló politikája lejáratta őt: leváltották, hogy helyébe a mostani miniszterelnök, Donald Tusk lépjen. A nálánál jóval liberálisabb jobboldali polgári platform azóta is kiegyensúlyozottan kormányozza az országot.

A lengyel elnökválasztásra idén ősszel került volna sor, mert Lech Kaczyński megbízatása akkor járt volna le. Azt azonban már jóval korábban lehetett látni, hogy Lech Kaczyński vesztésre állt: a nálánál jóval józanabbul politizáló polgári demokrata Bronisław Komorowski, a szejm elnöke magasan vezette a népszerűségi listát.

Kaczyński elnök és 95 tagú kísérete halála után fordulat következett: Bronisław Komorowski elnökjelölt az alkotmány alapján és a szejm elnökeként ideiglenes államfő lett, ezért minden szavát meg kellett gondolnia, hogy független és pártatlan jelöltként induljon az államfői tisztségért. Jarosław Kaczyński volt miniszterelnök viszont testvére örökébe lépett, és alaposan kihasználta a tragédiát ért család felé sugárzó együttérzést.

Így történhetett, hogy az elnökválasztás első fordulójában Komorowski csak a szavazatok alig öt százalékával győzött és semmi garancia sincs arra, hogy a töredék voksokat begyűjtő pártok jelöltjei július 4-én a második fordulóban rá fognak szavazni. Különösen érdekes, hogy a voksok több mint tíz százalékát begyűjtő baloldali szociáldemokraták melyik jelölt mellett állnak ki – vagyis kit fognak zsarolni.

Európával szemben. A Kaczyński fivérek egykor a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom és a legendás Lech Wałęsa vezető köreihez tartoztak. Ők ketten azonban a kormányzás részévé tették az elvakult keresztény hitet, hevesen ellenezték az Oroszországgal való kapcsolatok helyreállítását és az Európai Unióban sem a megfelelő alkalmazkodást, hanem a nemzeti érdekek mindenáron való képviseletét tartották a legfontosabbnak. Varsó ahol csak tudott, „betartott” Németországnak, meggátolta Brüsszel és Moszkva kapcsolatainak normalizálását és még a NATO-ban is útját állta Oroszország és a nyugati katonai szövetség megbékélésének. Lengyelország egykori sérelmeit kérte számon Németországon és Oroszországon. Európa ideges, mert egy másik Kaczyński ugyanúgy kényelmetlen lehet az uniós alkalmazkodás szempontjából, mint a néhai államfő – holott az EU éppen a nemzeti érdekek önkorlátozásán alapul. A lengyel „félelnöki rendszerben” az államfőnek erős jogosítványai vannak.