Kormányok jönnek és mennek

Összekulcsolhatná két kezét a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) vezetője, mert az SNS hajszál híján kikerült a 150 tagú parlamentből: alig lépte túl a küszöböt jelentő 5 százalékot. Azonban amikor Robert Fico miniszterelnök, aki minden jóslatot megcáfolva 35 százalékkal győzött – sokkal kevesebbet jósoltak neki –, a választási győzelem után körülnézett, Slotán kívül nem látott maga körül senkit. Vladimír Meciar, a nagy szövetséges és az elmúlt 17 év szlovák politikájának sokat tapasztalt alakja eltűnt a politikai süllyesztőben. Egyszóval maradt a porondon Robert Fico és Ján Slota, de együtt sincsenek elegen ahhoz, hogy kormányzó többséget alkossanak. „Sírni szeretnék” – mondta elgyengülten Fico, Slota pedig keserűen hányta a szlovákiai választók szemére: „Köszönjük szépen, jönnek a melegek és a magyarok, de én Szlovákiáért sírok… Nem törtem meg, csak szomorú vagyok, mindannyian vért fogunk könnyezni.”

Mikulás Dzurinda volt miniszterelnök kereszténydemokratáinak eredményei messze elmaradtak a Fico-féle Smer párt szavazatai mögött, de a másik kereszténydemokrata irányzattal és a csak nemrég alakult két másik új párttal együtt olyan négypárti koalíciót alkothatnak, amely a 79 parlamenti hellyel néhány fős többséget tudhat maga mögött a parlamentben.

Ennek az új koalíciónak – már ha létrejön – egyik nagy előnye az lesz, hogy szakít Robert Fico és Ján Slota populista és nacionalista szóvirágaival, a kisebbségek elleni gyűlölködéssel és még talán a buta nyelvtörvénnyel is. Minderre persze akkor kerülhet sor, ha Szlovákia szomszédai is ezt akarják. Mert az a múlt szombati választásokon kiderült, hogy a magyar kártya nemcsak Fico és Slota, de a magyarok kezében sem adu ász. Nagy meglepetésre kiesett a parlamentből a biztos befutónak tippelt Magyar Koalíció Pártja (MKP), amely a kampány során szinte csak azt igyekezett bizonygatni, hogy ő a magyarság egyedüli hiteles képviselője, s mással alig foglalkozott. Az MKP azt állította, hogy Bugár Béla – az MKP volt vezetője – szétrombolta a szlovákiai magyarság egységét, amikor létrehozta a Híd–Most pártot, amely viszont nemcsak a magyarok, hanem velük együtt a szlovákok érdekeit is képviselte volna.

Bugár Béla pártja 8 százalékot kapott az urnáknál, Csáky Pál MKP-ja alig lépte túl a 4 százalékot. Csáky és az MKP vezetősége lemondott, de már most felhívta a figyelmet a Bugár-párt felelősségére a magyarokkal szemben. Az MKP azt is nehezményezte, hogy a Híd–Most (nevéhez hűen) nem csak hét magyar, de ugyanennyi szlovák képviselőt is beültethet a szlovák parlamentbe. Ivan Gasparovic szlovák elnök Robert Ficót, a választások győztesét bízta meg első körben a kormányalakítással – nem tehetett mást –, de ez csak formalitás. Fico csak azzal próbálkozhat, hogy megpróbálja az eddig ellenzéki pártok valamelyikét elcsábítani. Az ellenzéki pártokra olyan társadalmi nyomás nehezedik, amely egy csapásra megsemmisítené azokat, akik nem tartják be ígéreteiket.

Szlovákiában jobbközép kormány alakulhat, még a valóban jobboldalinak tartott Szabadság és Szolidaritás (SaS) is aránylag könnyen alkalmazkodhat a két másik kereszténydemokrata párt és Bugár Béla Híd–Most pártja programjához. Iveta Radicová és Mikulás Dzurinda, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) vezető személyiségei a múltban elég jól együttműködtek Bugár Bélával, az MKP akkori vezetőjével, illetve Ján Figellel, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) fejével. Az egyeztetések megkezdődtek, aminek eredményeként Iveta Radicová lehet Szlovákia első női miniszterelnöke, Mikulás Dzurinda pedig a külügyminiszter. Csaknem bizonyosra vehető, hogy a kormányban valamilyen posztot kap Bugár Béla, valamint Richard Sulík, a SaS vezetője is.

Csehországban is jobbközép kormány van alakulóban, Lengyelországban jobbközép kormány van hatalmon, így a visegrádi négyek a magyarokkal együtt „egyszínűek” lettek, nincs komolyabb akadálya a szorosabb együttműködésnek, ha ezt mindegyik ország akarja. A szlovák jobbközép pártok is azzal kampányoltak, hogy szükség van a megszorító gazdasági intézkedésekre és a korrupció elleni hatékony fellépésre. A „Négyekre” az is jellemző, hogy bár a belső politikában mindenütt jelen vannak a szélsőséges erők, de sehol sem játszanak aktív szerepet, így hát vége lehet a durva nacionalista vitáknak – ha mindenütt ezt akarják. A négy ország elkötelezett az Európai Unió iránt, s ha egységesen lépnek fel, jobban képviselhetik érdekeiket.