Nyári népdalok őrzői

A summások és az aratók plyan vándormunkások voltak, akik csoportokban mentek az uradalmi nagybirtokokra, hogy idénymunkát vállaljanak részesedésért, illetve vegyes bérezésért. Az aratók kifejezetten az aratásra, a summások pedig a korat avasztól késő őszig tartó mezőgazdasági munkákra szerződtek.

Munka közben, de leginkább a pihenők alatt és munkába menet énekeltek, mondákat, igaz történeteket, katonaélményeket meséltek. A vasárnapi pihenőkön a fiatalok meglátogatták a szomszédos summáscsapatot, ahol gyakorta előkerült a citera, s idővel szokássá vált a délutáni táncos összejövetel, a cuháré.

A summás- és aratómunka – mint mezőgazdasági idénymunka – a 19-20. században vált tömegessé, melyet az 1945-ös földosztás, majd a kollektivizálás szüntetett meg.

Az idénymunkások életéről és érzelmeiről szóló summás- és aratódalok fiatal nóták. Új típusú népdalok, de nem mindig új szülemények: sokuk korábbról ismert szerelmi, katonadalok átköltése. A hasonló életforma, élethelyzet miatt, vagy mert a katonaságot is megjárta egyik-másik vándormunkás, az ének felépítése ugyanaz, csak a szavak cserélődtek ki a dalban.