Kié a firenzei Dávid?

Sokáig nem volt kétséges, hogy Michelangelo – aki Firenze szülötte – és minden alkotása, közöttük a tökéletes Dávid-szobor – „nemzeti kincs”, akárcsak a nagy olasz művészek valamennyi örökbecsű műve. Különösen igaz ez 1871 óta, amikor létrejött az egységes Olaszország. Minden művészeti alkotás az egységes Itália dicsőségét hirdeti, minden az olaszoké.

A múlt század 90-es éveiben azonban – feltehetően elsősorban gazdasági okokból – Firenze polgármesterei elkezdték feszegetni: vajon kié Dávid tulajdonjoga? A turisták ugyanis évente 8 millió eurót fizetnek azért, hogy láthassák a szobrot, amely mindig is azt hirdette, hogy Dávid szembeszáll Firenze összes ellenségével.

Ez az évi 8 millió euró azonban nem a várost gazdagítja, a pénz az olasz kormány zsebében köt ki. A város prüszköl: lehet, hogy Dávid csalogatja a turistákat, s nem csak Dávidra váltanak belépőjegyet, de mindez hatalmas kiadásokkal is jár. Gondoskodni kell a város évszázados épületeinek karbantartásáról, fizetni a biztonsági intézkedésekért, takarítani – és így tovább. Egyszóval Firenze magának kéri Dávid „keresetét”. Matteo Renzi polgármester szerint ez csak természetes, „hiszen Dávid a miénk”.

Az olasz kulturális örökség minisztériuma bizottságot állított fel, hogy kiderítse: ki is Dávid jogos tulajdonosa. A bizottság végül egy komolytalannak látszó érveléssel azt állapította meg, hogy Dávid az államé: Olaszország fizetett ugyanis azért, hogy a szobrot eredeti helyéről, a Palazzo Vecchio-ról a l‘Accadémiába szállítsák. Eugenio Giani, a firenzei városi tanács elnöke viszont rámutatott: a szobrot Firenze városa „rendelte meg” a 16. században Michelangelótól, a város fizetett érte és állíttatta fel a Palazzo Vecchio-n, ahol csaknem 400 évig állt. A Dávid-szobrot 1873-ban azért szállították át a l Accadémiára, mert kikezdte az időjárás és gondoskodni kellett a megóvásáról.

Olaszország egyesítésével a Palazzo Vecchio 1871-ben – tehát két évvel a szobor átszállítása előtt – Firenze városának tulajdonába került. Firenze érvelése szerint az olasz kormány azért fizetett a szobor átszállításáért, mert az egységes olasz nemzet nevében „gyámságot”, gondnokságot vállalt az ország művészeti öröksége felett. De ez még nem tulajdonjog.

Sok múzeum és az Uffizzi képtár is Firenze kezelésében van – a városnak tehát részesednie kell minden profitból, amelyet a műalkotások hoznak. Mindenesetre Sandro Bondi, a kulturális örökség minisztere közölte: nem hajlandó átadni Dávid tulajdonjogát Firenzének. Bondi szerint a vita kicsinyes. Jelezte azonban azt is, hogy közös örökségről van szó, és ezen az alapon kész tárgyalni Firenze képviselőivel az ellentétek feloldása érdekében.