Jön a német elbutulás?

A botrányok elérték a két legnagyobb német pártot, a CDU/CSU konzervatív szövetséget és a szociáldemokratákat (SPD) is. Egyre világosabban beszélnek arról, hogy kellene végre egy „igazi” konzervatív pártot alakítani, mert sem az Angela Merkel kancellár vezette kormányzó konzervatív–liberális koalíció, sem pedig az ellenzékbe szorult szociáldemokraták nem képviselik az igazi értékeket.

A politikai villongások sorát az indította el, hogy a berlini (tartományi) képviselőház kereszténydemokrata (CDU) frakciója kizárta René Stadtkewitzet, aki iszlámellenes kijelentéseiről híresült el és ellenzi a muszlim mecsetek építését. Stadtkewitz erre a múlt héten bejelentette, hogy új jobboldali pártot alapít, amely polgári-liberális alapokon nyugszik majd, de nem fogadja be sem a szélsőjobb, sem pedig a szélsőbal képviselőit. A párt a „Szabadság” (Die Freiheit) nevet kapja majd, és alapítói – közöttük a CDU biztonságpolitikai szakértője, Mark Doll – biztosak abban, hogy az egy év múlva esedékes berlini tartományi választásokon bejutnak a helyi parlamentbe. Onnan már csak egy ugrás az országos politika. A párt egyik célja az, hogy „kezelje” az iszlamizmus problémáját, és tegyen valamit a bevándorlók „elégtelen beilleszkedése” ellen Németországban.

A CDU/CSU komoly bajban van azért is, mert egy másik vezető személyisége, a 67 éves Erika Steinbach kénytelen-kelletlen kilépett a CDU országos vezetőségéből, ugyanis mint a második világháború után kitelepített németek szövetségének (BdV) elnöke, egy rendkívül szerencsétlen kijelentést tett. Azt mondta, hogy Lengyelországnak is van felelőssége a második világháború kirobbantásában, mert már 1939 tavaszán mozgósította hadseregét. Azt viszont nem tette hozzá, hogy a fasiszta Németország akkor már bekebelezte Csehországot és magához csatolta Ausztriát, Varsó tehát teljes mértékben tudatában volt annak, hogy Lengyelország lesz a következő „falat”, amelyet a németek és az oroszok le akarnak nyelni. Steinbach a múlt hét végén maga is kijelentette, hogy valódi konzervatív pártra vágyik, és ha annak akad egy karizmatikus vezetője, akkor az új párt játszva meghódíthatja a választókat.

Robbant a bomba a német szociáldemokraták háza táján is. Thilo Sarrazin elismert pénzügyi szakember, az SPD tagja és a Bundesbank egyik (eddig volt) elnöke augusztus végén könyvet adott ki, amelyben keményen bírálta a muszlim bevándorlókat, akik szerinte képtelenek a beilleszkedésre, rengeteg pénzbe kerülnek az államnak, ráadásul a szellemi képességeikkel is baj van, s mivel szaporodási rátájuk meghaladja a németekét, az országot az „elbutulás veszélye” fenyegeti.

Ez már sok volt – de nem annyira sok… A múlt pénteken nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatok szerint a megkérdezettek 56 százaléka egyetért Sarrazin nézeteivel, csak 28 százalék nem tartja helytállónak a véleményét, 16 százalék pedig nem foglalt állást.

Közben pedig süllyed a CDU/CSU népszerűségi mutatója – a koalíciós partner szabad demokratáké (FDP) pedig egyenesen zuhan –, az SPD egyelőre tartja magát, de ki tudja, meddig. A bevándorlás és az iszlám megítélése első számú politikai kérdés lett. A németek többsége – 57 százalék – elégedetlen a többség és a bevándorló kisebbség viszonyával.