Szírek Magyarországon

– Na, hogy tetszik a város? – kérdezte Chanis Ghassan az egyik egykori egyetemi társát.
– Egyszerre akarok sírni és nevetni – válaszolta az asszony tört magyarsággal. – Harminc éve jártam itt utoljára.

Igaz, akkor éveket töltött a magyar fővárosban. A csoport tagjai ugyanis a damaszkuszi Magyarországon Tanult Diplomások Egyesü­letének tagjai. Elnökük, Chanis Ghassan viszont a diplomaosztó után többször is visszatért, igaz, csak látogatóba. Öccse annak idején az orvoslást tanulta ki – és ő itt maradt.

– Megházasodtam – tudatja szinte akcentus nélkül a szintén az asztalunknál ülő William, aki az ajkai kórház sebészeként keresi a kenyerét. – Az már csak hab volt a tortán, hogy ezáltal a többéves katonáskodás alól is mentesültem – mosolyodik el.

A többség azonban – csaknem ezer frissdiplomás – visszatért Szíriába, s ott hasznosította a nálunk szerzett tudását. Aztán következett a rendszerváltás, és a két ország viszonya gyökeresen megváltozott. Magyarország kapitalizálódott – ellentétben Szíriával. A gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok szinte elhaltak, a két ország politikai elitje tudomást sem vett egymásról.

Így is maradt ez vagy tizenöt évig, amikor is a villamosmérnök Ghassan gondolt egyet, s a két ország diplomáciai kapcsolatainak ötvenedik évfordulóján Damaszkuszban megalakította a Magyarországon Tanult Diplomások Egyesületét. Mindezt leírni könnyű, véghezvinni már nehezebb – Szíriában a társadalmi ügyeket külön minisztérium felügyeli –, ám a férfi kitartása meghozta gyümölcsét. Ettől azonban önmagában még nem állt vissza a korábbi viszony a két ország felső vezetésében, viszont legalább a kulturális kapcsolatok éledezni kezdtek. Magyar művészek léptek fel Szíriában, s a tudósok is egyre gyakrabban váltanak repülőjegyet a damaszkuszi járatra.
S végre ismét Budapestre látogathattak az egykori szír diákok is.

Mire rám esteledik a rakparti presszóban, már tucatnyi szír ül a teraszon, s azt magyarázzák, mennyire fontos volna, ha a két ország ismét közeledne egymáshoz.

– Most még csak az egykori diákok jöttek – lelkesedik Ghassan –, de remélhetőleg előbb-utóbb a kereskedők is érkeznek meg a befektetők, és végül a politikusok is.

Hogy így lesz-e, az az elkövetkező években eldől. Magyarország egyelőre tartózkodónak mutatkozik. Ez olyan finom jelzésekből is érződik, mint a vízumkérelmek kezelése. A szír igényléseknek 95 százaléka ugyanis visszapattan a magyar diplomáciáról. Az egykori diákok ez alól kivételek, ők valamennyien beutazhattak az országba, bár csak az utolsó pillanatban nyílt fel a sorompó előttük. De azért ezt is köszönik szépen.