Jobb lenne, ha vér folyna?

Ami tán koporsóra, az unoka karácsonyi ajándékára, tüzelőre volt félretéve. Rendőr ismerősöm sokáig hallgatta a szemrehányásaimat, hogy „még ezt sem tudjátok megakadályozni?!” – ám egyszer elvesztette a türelmét és hosszas fejtegetésbe kezdett, aminek a lényege az volt, hogy még ez a kisebbik rossz… Véleménye szerint ugyanis a csalók végletekig megszorult emberek.

A pénzt gyakran kábítószerre, alkoholra költik, márpedig a szenvedélybetegek olykor ölni is képesek a napi fejadagért. „Jobb lenne, ha vérfürdőt rendeznének, és erőszakkal rabolnák ki az elesett öregeket?” Nem lenne jobb. Persze, biztonságban lenne jó élni, családban, hozzátartozók körében, ahol az elesettség nem jelent feltétlen kiszolgáltatottságot.
De azért most már felidézem az ismerős zsaru érveit is, amikor „operettbűnözőkről” olvasok, és nem veszek személyes sértésnek valamennyi, idős ember elleni atrocitást. Mert azért a becsapottak is elmennek olykor a naivitás végső határáig.

Egy kengyeli idős hölgyet megkért törökszentmiklósi ismerőse, hogy ugyan, legyen már kezese egy banki tranzakciónál. A készségeskedő nő alákanyarította a nevét a papíron – csak éppen az adós helyén. Most a nyugdíjából vonják a törlesztést, jóllehet, egy fillért sem látott a hitel összegéből. Egy fegyverneki háziasszony vashulladékokat adott el ismeretleneknek, csak hát, mire az üzlet lebonyolódott, a vevők magukkal vitték a 400 ezer forintját és a betétkönyvét.

Hál’ isten, lövés nem dördült itt sem, és abban a fővárosi bankban sem, ahová egy fiatalember állított be vállig érő, őszes parókában, és pisztollyal hadonászva pénzt követelt. A biztonsági őrök lebeszélték a törvénytelen pénzfelvételről, mondván, éppen most vitték el a zsákokat, miért nem jött hamarabb? A srác, miután belátta, hogy rossz helyen bankolt, elfutott, de nem adta fel. Hamarosan egy másik pénzintézetnél tett látogatást, ám valószínűleg ment a körtelefon, mivel a biztonsági őrök ott sem voltak barátságosabbak, így onnan is futva menekült. Végül a rendőrök kérdezték meg valahol a külvárosban, hogy „hová, hová olyan nagy sietve?”. Azért a fővárosban sem árt vigyázni: a XI. kerületben két, egyenruhába öltözött, baseballsapkás szolgáltató kért bebocsátást, majd távozott – ékszerekkel. Mit lehet erre mondani? Még jó, hogy lövés nem dördült?