Mentőöv a devizahiteleseknek

Végre valami történt! – így kommentálta a devizában eladósodottak megsegítését szolgáló nyolcpontos csomagot Lénárd Mariann. A Banki Hitelkárosultak Egyesületének főtitkára szerint azonban a kormány szándéka egyelőre csak annyit jelez, hogy megcsillant a fény az alagút végén – de hogy mikor és mi valósul meg ebből, egyelőre nem lehet tudni. A mentőcsomag sikeréhez az is szükséges, hogy a bankok is tartsák magukat a játékszabályokhoz. A hitelesek ugyanis részben azért jutottak ilyen siralmas helyzetbe, mert a bankok egyoldalúan emelték a kamatokat. A forint árfolyama ugyan sokat romlott a svájci frankéhoz képest, de nem annyira, hogy ez megmagyarázná, miért nőttek a duplájára egyes adósok törlesztőrészletei. Ezért egy szigorú pénzügyi törvényre és igen erős felügyeletre volna szükség, hogy a bankok is belássák, kutya kötelességük betartani a szabályokat.

A károsultak szóvivője úgy látja, elsősorban azokat a családokat kéne gyorsan megsegíteni, akik egyelőre nem kerültek bajba, és ha egyre nehezebben is, de még fizetik a részleteiket. Ők azok, akik nem vesztették el az állásukat, mégis egyre nagyobb terhet rak vállukra a növekvő törlesztés. Számukra a bajt megelőző segítség lehet például a hitel átütemezése. Ám ha őket hagyják tömegesen „elbukni”, egész lavina indulhat el.

– A hiteleseknek azonban kár volna abban a hitben ringatni magukat, hogy nem kell visszafizetniük az adósságukat, mert azt az állam megteszi helyettük – óvott mindenkit Lénárd Mariann. Ezért nem tartotta szerencsésnek azokat az üzeneteket, hogy nálunk kilakoltatási moratórium van, és senki sem kerül majd utcára. Ez ugyanis csodavárásra buzdítja az adósokat, és máris akadnak, akik azért nem veszik komolyan a törlesztést, mert azt gondolják: majd a kormány úgyis megment.

Az ügyfeleknek tudniuk kell, hogy a moratórium csak ideig-óráig segít, de a követelések maradnak: ketyegnek a késedelmi kamatok, ugyanúgy zajlanak a végrehajtások, árverések, csak a lakóknak egyelőre nem kell elhagyniuk a lakást. Minden moratórium véget ér egyszer, és addigra már az ügyfél számára irreális követelései lesznek a pénzintézeteknek vagy a végrehajtóknak. Az is egy megoldás, ha a hiteles maga adja el az ingatlanját, akár áron alul is, visszafizeti a kölcsönt, mert legalább befejezi az erőn felüli törlesztést.

A hitelkárosultak irodáit közben egyre több olyan ügyfél keresi fel, aki egyelőre még törleszt, de maga sem tudja, meddig bírja. Az egyesület a fővároson kívül már Miskolcon, Debrecenben, Pécsett, Ajkán, Győrben, Sopronban és Cegléden is nyitott irodát.

Adósságcsapdában
Sok adós azt sérelmezi, miért csak a devizahitellel bíróknak nyújtanak segítő kezet. Az egri Tóth Judit például attól tart, ő azok közé tartozik, akikre nem vonatkozik majd a mentőcsomag.

– Amikor elváltam, a volt férjem maradt a lakásban, ezért nekünk a lányommal költöznünk kellett. Családi segítséggel, nagy nehezen megvehettem a kiszemelt panellakást, amihez hét évvel ezelőtt 2,5 millió forint kölcsönt vettem fel. Méghozzá forintban, de most éppen nem tudom, hogy szerencsémre vagy pechemre. Így sikerült húsz évre eladósodnom, de nem aggódtam, a törlesztés ugyanis „csak” 17 ezer forint havonta. Az otthonunk azonban eléggé lelakott volt, ezért a költözés után két évvel vettem egy nagy levegőt, és újabb hitelért álltam sorba. Ezúttal svájci frankban vettem fel 2 millió forint kölcsönt. Kezdetben 24 ezer forint volt a havi törlesztés, ez mára 34 ezerre hízott. Az első hitelemnél az új lakásunkra jegyezték be a jelzálogot, így a másodiknál már meg kellett kérnem a nyugdíjas édesanyámat, hogy az övére kerülhessen. Nem is lett volna semmi baj, ha közben a fizetésemet szép lassan nem csökkentik a harmadával. Nem rúgtak ugyan ki, de egyre szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat: most 90 ezer forintot kapok havonta kézhez, s ebből több mint 50 ezret azonnal elvisz a törlesztés. A volt férjemnek nincs állása, esze ágában sincs gyerektartást fizetni. Így éjszakánként azon aggódom, mi lesz, ha végül állás nélkül maradok. Akkor ugyanis nemcsak a mi lakásunk lesz oda, de még anyukám feje fölül is elveszik a tetőt…

Jobb, hja marad
A meglévő jelzálogalapú deviza-lakáshiteleket nem érdemes átváltani forintalapúra, mert amíg a frank nem lépi át a 241 forintos határt, addig hosszú távon az adósok rosszabbul járnának – tanácsolja a CIB Bank elemzője. Az árfolyam jelenleg 210 forint körül ingadozik.

Milyen megoldást kínálnak a bankok?
A törlesztési nehézségekkel küzdő ügyfelek számára szinte mindegyik hazai hitelintézetnél alapvetően három megoldást javasolnak. A Figyelő című újság konkrét példáján keresztül szemléltetjük ezeket.

Kiindulási helyzet: Az ügyfél 2008. szeptember 1-jén 20 évre 5 millió forintos svájcifrank-alapú lakáshitelt vett fel, 145 forintos akkori árfolyamon. Törlesztőrészlete az induláskor 33 ezer forint volt.

Mai állapot: 2010 szeptemberében, mikor a svájci frank árfolyama 225 forinton állt, az ügyfél tartozása 7,35 millió forintra rúgott. Az aktuális havi törlesztőrészlete pedig 64 ezerre emelkedett. Ez már túl sok a családi büdzsének.

1. megoldás: hosszabbítás. Ha a futamidő 15 évvel nő, azaz összesen 35 évre hosszabbodik, akkor a havi törlesztőrészlet 53 ezer forintra csökkenthető.

2. megoldás: könnyítés + hosszabbítás. Mód van arra, hogy az ügyfél átmenetileg lélegzethez jusson, miközben a futamidő szintén 15 évvel megnyúlik. Így két évig 50 ezer forintra mérsékelhető a törlesztőrészlet, amely a türelmi idő után 54 ezerre változik. (Persze garancia csak a türelmi időszak törlesztési összegére van, ha utána elszabadul az árfolyam, ismét módosulhat a hátralévő időszakra vonatkozó részlet.)

3. megoldás: áthidalás + hosszabbítás. Áthidaló kölcsönre akkor lehet szükség, ha az adós még a türelmi idős törlesztésnek megfelelő összeget sem képes fizetni. Ez esetben két évig a törlesztőrészlet „csupán” 32 ezer, majd a két év után 54 ezer + 9 ezer forint (az áthidaló kölcsön összege), azaz összesen 63 ezer lesz, szintén 15 évvel meghosszabbított futamidő mellett.