Nyelvtörvény: van, és még sincs

Ezek után Mikuláš Dzurinda jelenlegi szlovák külügyminiszter eljött Magyarországra, hogy végigfussa a Budapest Maratont, majd – csaknem mellékesen – találkozott a magyar külügyminiszterrel.

Dzurinda nem akárki, hiszen 1998 és 2006 között ő volt Szlovákia miniszterelnöke, aki az idei választások előtt önként visszavonult pártjának első helyéről, és átengedte a kormányfői posztot egy hölgynek, Iveta Radiovának, ő maga pedig a külügyminiszteri posztot vállalta, ami viszont így különös súlyt kapott.

Budapesten még a szlovákiai választások előtt fogadták el a kettős állampolgárságról szóló törvényt, mintegy válaszul arra, hogy Robert Fico kormánya (karöltve Ján Slota szélsőséges nemzeti pártjával) úgy alakította át a nyelvtörvényt, hogy az valamiféle paródia benyomását keltette. Az a szlovákiai választások után is érzékelhető volt, hogy az új kormány a Magyarországgal kialakult feszült hangulatban nem teheti egyszerűen semmissé a nyelvtörvényt, mert az felért volna a kapitulációval. A jó szándék azonban kezdettől fogva megvolt, s ezt csak erősítette, hogy a magyar–szlovák Híd-Most párt a koalíció kikerülhetetlen eleme lett; nélküle nincs kormánytöbbség.

Bugár Béla, a Híd-Most párt elnöke és a párt kisebbségi ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettese, Rudolf Chmel érdekes helyzetbe került: bele kellett nyugodniuk, hogy Pozsony jelenleg nem vonhatja vissza a nyelvtörvényt, hanem azt „korrekt módon” átalakítja.

Töröltek a törvényből minden ostoba előírást – például azt, hogy bizonyos esetben a kórházban a gyógyító és a beteg csak államnyelven érintkezhetett egymással –, a büntetés jelképes lehetőséggé vált és meg is feleződött. Az egyetlen komoly rendelkezés, amelyet be kell tartani, az a természetes kötelesség, hogy az emberek életére, biztonságára, vagyonára kiható információkat és egyéb létfontosságú közleményeket államnyelven is meg kell fogalmazni. Ezt a gesztust hevesen támadja a szlovák ellenzék és a parlamentből kimaradt Magyar Koalíció Pártja; ez utóbbi csak a nyelvtörvény megsemmisítését tartja elfogadhatónak. (Ezt a véleményt vallja Magyarországon a KDNP is.)

Minthogy a szlovák nyelvtörvény módosítása valóban gesztus és egy lépés a kapcsolatok normalizálása felé, amelyet magyar lépésnek is követni kell, Bugár Béla meg is jegyezte: ha a változást a szlovák ellenzék, a Magyar Koalíció Pártja, de még Budapest is támadja, az új törvény csak jó lehet.