Visszatérnek a régi kedvencek

Jamiroquai: Rock Dust Light Star
Tizennyolc évvel ezelőtt robbantak be a könnyűzenei világba, új színt hoztak a palettára. A funky, a dzsessz, a pop műfajait remekül ötvöző acid angol banda a kilencvenes években hihetetlen magaslatokba tört, annak ellenére, hogy gyakran cserélődtek a tagjai. Aki viszont állandó: Jay Kay. És maradt a fejdísze is, ami nyilván a zenekar nevére emlékeztet (iroquaui = irokéz indián törzs). Pályafutásuk során hat album és két válogatás jelent meg. Az utóbbi öt évben hallgattak, így a rajongók igencsak kiéheztek új produkciójukra. Amikor először hírt adtak 2010-es visszatérésükről, azt mondták, megújítják a stílusukat, nagy durranás lesz. Ehhez képest túl sok változás nem tapasztalható a napokban megjelent korongjukon. Igazából semmibe nem lehet belekötni, a hangzás remek, a felvételek profi munkáról árulkodnak. A számok pedig lényegében a tőlük megszokott stílusban szólnak – de hát nehéz is lenne kibújniuk a bőrükből: lehetetlenség volna egészen mást produkálniuk. (Universal/Mercury)

Take That: Progress
Gary Barlow, Howard Donald, Jason Orange, Mark Owen, Robbie Williams. Ők alkották a Take That együttesét, a kilencvenes évek népszerű fiúcsapatát. Kétségtelen, hogy az utánuk következők róluk vették a mintát. Amikor Robbie kilépett a bandából, becsukhatták volna a boltot, de négyen tovább próbálkoztak – halvány sikerrel. Húsz év után viszont újra együtt vannak! Tulajdonképpen mindig is egyetlen tagon múlott, hogy összeálljanak. Nem tudni, miért éppen most adta be a derekát Robbie Williams, talán az is szerepet játszhat benne, hogy szólistaként mostanában nem nagyon fut a szekere. A Take That jövő évre tervezett koncertjeire viszont veszik a jegyeket, mint a cukrot, az új dalokat tartalmazó lemezükre is lecsaptak a hajdani rajongók. Mert az bizonyos: a korosodó legényekre főként azok kíváncsiak, akik a kilencvenes években megvesztek értük. Be kell vallani, hogy a tíz új dal közt akad gyengécske is, nyilván nem volt annyi dögös nóta, amivel meg lehet tölteni egy albumot. Pedig volt idejük a felkészülésre… (Universal/Polydor)

The Best of Nelly Furtado
Négy karakteres album után gondolta úgy a portugál származású, Kanadában élő Nelly Furtado, hogy elérkezett az ideje az összegzésnek, vagyis válogastáslemezt kell készítenie. Az énekesnő az ezredfordulón jelentkezett először, bemutatkozó korongjáról az I’m Like A Bird lett sikeres, s ezzel kezdődik a gyűjteményes albuma is. Aztán a Forca című dallal aratott babérokat, nem véletlenül választották a 2004-os labdarúgó Eb himnuszának. A Loose című hanghordozója elkészítésében Timbaland is közreműködött. Nelly készített spanyol nyelvű lemezt is, nemrég megkapta a legjobb latin popénekesnőnek járó elismerést, miután korábban már „bezsebelte” a Grammy-díjat. Most megjelent gyűjteménye tizennyolc felvételt tartalmaz, ezek között két friss szám, illetve a Crazy újabb változata is hallható. (Universal/Geffen)