2010: nem volt jó év

Nekik lett igazuk: 2010 rosszul indult. Pakisztánban január elsején egy röplabdameccsen öngyilkos merénylő robbantott: legalább 95 ember meghalt, száz megsebesült. És ilyen volt a teljes év Pakisztánban, Irakban, Afganisztánban is. Az áldozatok számát összeíró szervezetek nem győztek számolni.

Haiti – csak elméletileg gazdag és boldog ország Hispaniola szigetén, a karibi térségben – felkészült a szélviharokra. Na bumm – mondták –, a tornádó legfeljebb a bádogtetőt viheti el a fejünk felül, a gazdagok pedig újra üvegeztethetik az ablakokat. Januárban a földrengés pontosan a sziget alól indult ki. Ha csak egy-két kilométerrel távolabb történik, akkor a tenger talán csillapítja a lökések erejét. Nem így történt: több mint 200 ezer ember maradt a romok alatt, s bár most decembert írunk, azóta sem sok minden történt. Pontosabban mégis: ezen a tájon eddig nem ismerték a kolerát – most megismerték. A kívülről beözönlő segélyekkel, külföldi ENSZ-békefenntartókkal megérkezett a kolera is. Százezrek betegedtek meg és több mint kétezren meg is haltak.

Márciusban Észak-Korea kilőtt egy dél-koreai hadihajót, 46 tengerész szorult az elsüllyedt hajóba. A két Korea végtelenített története odáig fajult, hogy Észak novemberben egy polgári szigetet lőtt, majd decemberben már az atomháború lehetőségét emlegette. Még az sem biztos, hogy van atombombája…

Április a gyász hava lett Lengyelországban. Miután az oroszok nagy nehezen elismerték, hogy a sztálinista Szovjetunió gyilkolta halomra lengyel hazafiak tízezreit Katyńban, a gyászünnepségre utazó Lech Kaczyński elnök repülőgépe Szmolenszk közelében lezuhant. Vele és feleségével együtt odaveszett a politikai elit színe-java. A lengyelek kétségbeesetten próbálták áthárítani a felelősséget az oroszokra – de a helyzet túlságosan is világos volt.

Április az igazság hava is: kiderült, hogy a görögök a csőd szélén állnak, eltitkolták, elcsalták pénzügyi helyzetüket, amivel végveszélybe sodorták az eurót, az Európai Unió közös pénzét is. Ezzel beindították a gazdasági csődhelyzetek végeláthatatlan sorát Európában. A fővárosokban kéjesen mutogattak egymásra a tagállamok: nicsak, mindenütt meztelen a király! Ömlött a pénz – amit mentőövnek hívtak – azokhoz, akik gátlástalanul költekeztek, azoknak pedig, akiknek nem is volt eurójuk, Brüsszelből teljes erővel húzták meg a nadrág szíját. Így aztán mindenki sikeresen fuldoklott.

Májusban a közel-keleti szappanopera újabb fejezetében izraeli kommandósok megszálltak egy hajót Gáza közelében – 9 török állampolgár belehalt. Menesztették a britek a munkáspárti kormányt, David Cameron és a brit liberális demokraták kerültek hatalomra – jól beleléptek a gazdasági válságba.

Júliusban először durrantott nagyot a WikiLeaks, amely titkos adatok kiszivárogtatására specializálta magát. Az év folyamán először Afganisztánról, majd Irakról hozott nyilvánosságra zavarba ejtő tényeket, novemberben pedig előállt az amerikai diplomácia titkos irataival. A világ nem tudja, mit kezdjen velük: ez most maga a demokrácia, az államok mesterkedéseinek leleplezése – vagy pedig törvénytelen kukkolás az állam intim ügyeibe. Mert ha demokrácia van, akkor az államnak is lehet magánélete.

Az év a természeti katasztrófák jegyében telt el: a Mexikói-öbölben ömlött az olaj, chilei bányászok a föld alatt rekedtek – de mind kiszabadultak –, az árvizek az egész világon taroltak, a földcsuszamlások emberek százait temették maguk alá, kitörtek a vulkánok, a jávai Merapi kisebbfajta Pompejit teremtett maga körül, Cancúnban pedig összeült a klíma-csúcsértekezlet. Előtte az izlandi Eyjafjallajökull vulkán füstfelhője tavasztól a magasból nézte: mit rohangálnak odalent az emberek és fontoskodnak. Biztos a Nobel-békedíjat osztják.