Temesváron búgnak a szirénák

A temesvári forradalom kitörésének 21-edik évfordulóján szervezett ünnepségek csütörtök délután kezdődtek. A rendezvényen csak kevesen, többnyire az áldozatok hozzátartozói vettek részt. Két évtizeddel az események után megállapíthatjuk: a ma embere korántsem tulajdonít akkora jelentőséget és nem viseltetik akkora tisztelettel a forradalom iránt, ahogyan azt kellene.

Emlékezzünk. Romániában az 1980-as években a lakosság kilenctizede (vagy még nagyobb része) szenvedett az életkörülmények és a politikai terror miatt. A kisebbségeket – elsősőrban a magyarokat meg a németeket – kétszeres elnyomás sújtotta, mivel az intézményeik (iskolák, egyházak, kulturális intézmények stb.) fokozatos leépítése az identitásuk megőrzését fenyegette.

1989 végére azonban Nicolae Ceausescu diktátor körül kezdett szorulni a hurok. Románia az elhibázott gazdaságpolitikája következtében az ország gazdasági helyzete katasztrofálissá vált: akadozott az áram- és vízszolgáltatás, télen alig volt fűtés a hatalmas városi lakótelepek tömbházaiban. Jegyrendszert vezettek be a benzin úgymond racionalizált elosztására, és működött az „A lakosság tudományos élelmezésének programja” című aberráció. Azaz havonta 1 kiló cukor, 1 kiló liszt, 500 g margarin, öt tojás jutott egy főre, s a kenyér is adagolva volt. Többórás sorokat álltak ki az emberek, és semmiből sem volt annyi, hogy mindenkinek jusson. A tudományos alap: például az 1 méter 70 centis elvtársnő „orvosilag ajánlott maximális testsúlyának” nem illett 60 kilogramm, a jó erőben lévő, 1 méter 80 centis elvtársénak 70 kilogramm fölé emelkedni.

A feszültség végül Temesváron, 1989. december 15-én fordult hangos és közvetlen tiltakozásba, Tőkés László református lelkész erőszakos kiköltöztetése kapcsán. December 16-án már rendszer- és Ceauşescu-ellenes szövegek is el-elhangzottak, kisebb zavargások is történtek. Temesvár utcáin megjelentek a hadsereg és a belügy csapatai. Egy idő után, mikor a vízágyúk már kevésnek bizonyultak, a rendvédelmi egységek tűzparancsot kaptak. Az első konfrontációkban mintegy 60 civil vesztette életét és körülbelül 200-an sebesültek meg. Sok tiltakozót letartóztattak – nagy részük maradandó károsodást szenvedett a brutális verések, kínzások miatt. December 20-án általános sztrájkba kezdtek a munkások, és az utcára vonultak.

A többi? Sok kötetnyi anyagot írtak már az eseményekről, nem itt és most a helye mindent felidézni (nem is lehet) vagy mindent megmagyarázni (ez eddig amúgy sem sikerült senkinek). A mérleg: 1142 halott, 3138 sebesült, 760 letartóztatott…

Aki elolvasta ezt, ha nem is három percig, de harminc másodpercig hunyja be a szemét, idézze fel maga előtt a harcokról látott képeket vagy filmeket, és képzelje azt, hogy légvédelmi szirénák búgását-visítását hallja. Ha többet nem is, ennyit megtehet.

Boldog karácsonyt! Craciun fericit! Frohe Weinachten!