Akiknek semmi sem szent

A rendőrség mindenesetre kordonnal vette körül a házat, ám ez sem riasztotta el azokat, akiknek ezen a földön semmi sem szent: sem öröm, se gyász. Betörtek az átmenetileg lakó nélkül maradt otthonba, és vittek mindent, amit találtak: készpénzt, telefont, rádiót, villanyvasalót – így húzva hasznot mások halálából.

Nemrég hasonló eset történt egy temetőben. Ott a sírt dúlták fel, a koporsóból elvitték a halott ékszereit, de még azt a szelet csokoládét is, amit útravalóul tettek mellé a hosszú utazásra a hozzátartozók. De nemcsak a gyászt képesek bemocskolni a gátlástalan fosztogatók. Emlékszem, mennyire megrázott egy kisvárdai ifjú pár életkezdésének befeketítése. Az esküvőt az iskolában tartották, a tyúkhúsleves, birkapörkölt, rétes a napközis konyhában készült. A vendégek nem érkeztek üres kézzel, pohárgarnitúrák, étkészletek, ágyneműk kerültek elő a csomagtartókból. Szólt a zene, régen látott ismerősök perdültek táncra egymással és tettek közben szent fogadalmat, hogy aztán a jövőben gyakrabban, többet… Amikor szállingózni kezdtek hazafelé a vendégek, az ifjú emberpár elindult, hogy számba vegye, mivel is kezdik majd az új életet.Legnagyobb megdöbbenésükre a lezárt tantermet, ahol a nászajándékok voltak, nyitva találták. Míg sírt a hegedű és brummogott a bőgő, egy tolvajbanda ellopta a sok-sok nászajándékot. Az biztos, hogy két ember számára örökre emlékezetes lesz nemcsak a lagzi, hanem az aljas bűncselekmény is. Amire nincs jelző, mint tudjuk. Ám bízunk abban, hogy a büntető törvénykönyv paragrafusai között az ilyen esetre is van szankció. Amit súlyosbítaniuk kell a rendkívüli körülményeknek, melyek között a bűncselekményt elkövették. Hiszen az emberi létnek vannak olyan pillanatai, amikor kiszolgáltatottak vagyunk. És emberi mivoltunk valahol ott kezdődne, hogy ezzel képtelenek lennénk visszaélni.